Mára szinte teljesen eltűnt a hagyományos parasztság

Budapest, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza - Hogyan tette az elmúlt huszonhat év agrárpolitikája vidéki emberek százezreit munkanélkülivé? Miért összpontosul a magyar földek legnagyobb része nagyon kevés ember kezében? Mely családok jelenleg a legnagyobb földbirtokosok? Ezeket kutatta az elmúlt években Kovách Imre. Most megjelent könyvéből az is kiderül, hogy mára a hagyományos parasztság szinte teljesen eltűnt, a gazdák egyre nagyobb része diplomás ember. Prókai Eszter cikke az Abcúgon.

A kilencvenes évek elején kezdődő földprivatizációtól a második Orbán-kormány által elindított földárverésekig veszi végig legújabb könyvében Kovách Imre, hogyan vezetett a magyar agrárpolitika százezrek munkanélkülivé válásához, és ahhoz, hogy mára nagyon kevés ember használatában van a földek legnagyobb része.

A “Földek és emberek” című könyvben Kovách azt írja, hogy a vidéki emberek egy részét sújtó szegénység és az agrárpolitika alakulása között erős kapcsolat van, a negatív változások pedig a kilencvenes évek első felében kezdődtek. Kovách nem most kezdte kutatni a témát, már a nyolcvanas évek elején interjúzott mezőgazdasági kistermelőkkel. Akkoriban még a háztartások hatvan százaléka termelt élelmiszert saját fogyasztásra és értékesítésre is.

Mára ez olyannyira nincs így, hogy egy 2015-ös kutatás szerint a felnőtt népesség

Fotó: Hajdú D. András

A kilencvenes évek eleje magával hozta a szövetkezeti törvény átalakítását, a korábbi mezőgazdasági támogatások leépítését és a földkárpótlást is. Azt, hogy ma a földhasználat ennyire koncentrált, Kovách szerint pont az 1991-es földkárpótlás indította el.

1996-ra a termőföld háromnegyedét privatizálták, így másfél millióan váltak földtulajdonossá. Ezzel együtt azonban csak 1993-ban háromszázezren váltak munkanélkülivé is. A szegényebbeknek nem volt rá esélyük, hogy a visszakapott kevéske földön sikeres gazdálkodásba kezdjenek, és legalább a jövedelmüket kiegészítsék. A vagyonrész és a kárpótlási jegyek jóval a névérték alatti tömeges eladása jelentette a privatizáció egyik oldalát. A másik oldalon pedig ott álltak azok, akiknek volt pénzük, és elkezdhették felhalmozni a földeket. A kistulajdonosok, részben az öregedés miatt is, gyors ütemben adták el földjeiket az ezredforduló után is. A szegények földjei néhány év alatt a gazdagokhoz kerültek. Az egyéni gazdálkodók száma folyamatosan csökkent a kilencvenes évektől kezdve, a földhasználatból sok százezren szorultak ki már 1992 és 1994 között is. Ezt Kovách korábbi tanulmányaiban az angliai földbekerítésekhez hasonlította.

Fotó: Magócsi Márton

Miközben arányaiban még mindig többen laknak vidéken, egyre kevesebb a mezőgazdasági foglalkoztatottak száma. A földművelés egyre kevesebb embert tart el: 2014-ben a mezőgazdaság részesedése a GDP-ből mindössze 3,7 százalék volt. A 2000-re lezáruló földkárpótlás és privatizáció egy évtizednél is hosszabb termelés-visszaesést eredményezett az agrárgazdaság egészében. Ezt Kovách a következő szemléletes példával igazolja:

A koncentráltság mértékét jól mutatja, hogy jelenleg a gazdasági szervezetek művelik a legnagyobb kiterjedésű földeket. Mára a gazdaságok alig több mint öt százaléka használja a földek közel kétharmadát. A jelenlegi földbirtok és a földhasználat annyira koncentrált, mint amilyen a 20. század első felében volt. Sőt, a nagybirtok aránya még magasabb is, mint nyolcvan évvel korábban.

Az 1300 közeli 500 hektár feletti gazdaságok tulajdonosai és irányítói együttesen több föld használata felett rendelkeznek, mint annak idején a feudális eredetű nagybirtokok urai”

- írja Kovách.

Fotó: Magócsi Márton

A koncentráción a második Orbán-kormány által elindított árverések, valamint a Földet a gazdáknak program sem változtatott, pedig, az állami tulajdonban lévő földek magántulajdonba kerülését és a családi gazdaságok erősítését kívánja elérni. Az árverések eredményeiről szóló sajtóhírekből és terepmunkákból származó információk szerint a legnagyobb földbérlők akadály nélkül jutnak az állami földek tulajdonjogához.

Az árverések legnagyobb földvásárlóiról nem minden esetben lehetett kideríteni, hogy mekkora földet használtak a mostani licitálások előtt, de a trend így is egyértelmű.

Az állami földek értékesítésének első körében rendre olyanok tudtak sokmillió forintot földvásárlásra fordítani, akik korábban is nagyobb területű földet használtak. A nyertesek között egyaránt vannak családi gazdálkodók és gazdasági szervezetek”

- írja a könyv.

A szerző kitér arra is, hogy a parasztság társadalmi és kulturális jegyei mára szinte teljesen eltűntek. A földhasználatból kieső szegények proletarizálódtak, a közepes vagy nagyobb egyéni gazdálkodók pedig egyre inkább iskolázott, polgárosult vállalkozók. A földek kétharmadát használó nagytulajdonosok pedig már nyomokban sem emlékeztetnek a történelmi parasztságra. A nyolcvanas években sikeres kisüzemi gazdálkodókat mostanra megelőzték a szakképzettséggel, diplomával rendelkezők, akik kapcsolataikkal könnyebben jutottak hitelhez és értékesítési lehetőségekhez is. Az iskolázatlan gazdák pedig lassan teljesen kiszorulnak a földhasználók közül.

Amikor a kutatók a terepen próbálták szóra bírni a nagyüzemek tulajdonosait, az általános tapasztalat az volt, hogy a tulajdonosok, vezetők – néhány eset kivételével – elzárkóztak az interjúk elől, és az alkalmazottak sem nyilatkoztak. A nagyüzemek szervezetéről, munkaszervezéséről nagyon kevés a használható információ.

- Prókai Eszter | abcug.hu -