Számukra a szeretet az, amit a stricitől kapnak

Berlin, Budapest, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza - Ádám Éva Berlinben dolgozik szociális munkásként, a Kurfürstenstrassén strichelő magyar prostituáltakat segíti nap mint nap. A berlini türelmi zóna ugyanis tele van magyar lányokkal, akik pár hónapra utaztak ki azért, hogy az otthonmaradt gyerekeiket segítsék, de aztán évekre ottragadtak. A kuncsaftok gyakran becsapják őket, a lenge ruhák miatt állandóan fel vannak fázva, a stricikről pedig sokszor nem is lehet eldönteni, hogy épp a szeretőjük, a gyerekeik apja vagy munkáltatójuk. Albert Ákos cikke az Abcúgon.

Belépés csak 18 év feletti nőknek – áll a táblán a berlini Kurfürstenstasse egyik kapualjában. Előtte az utcán fiatalok lányok állnak, “Tschüssi”, köszönnek az arrajáró férfiaknak. Néha egyikük bekopog az ajtón, vagy éppen kijön onnét, feltűnően lenge öltözetben.

A kapu mögött meghúzódó lakás a Frauntreff Olga nevű német civil szervezeté, amely a berlini prostituáltakat segíti. Ebben a Kurfürstenstrassén lévő lakásban dolgozik szociális munkásként a magyar Ádám Éva is. Vele beszélgettünk arról, milyen a magyar prostituáltak élete Berlinben, és miért van szükség magyar szociális munkásra a német fővárosban.

Hogy kerül egy 25 éves magyarországi roma lány Berlinbe?

Tavaly óta vagyok Berlinben. Egy barátnőm dolgozott ennél a szervezetnél, amelynek a neve Frauentreff Olga, ez a Notdienst Berlin e.V.-hez tartozik, amely az egyik legnagyobb szenvedélybetegekkel foglalkozó szervezet. Ezen belül van egy projekt, amely prostituáltakkal és szenvdélybetegekkel foglalkozik. A barátnőm Sprachmittlerinként (tolmács – a szerk) dolgozott náluk, saját maga helyére ajánlott be.

Ádám Éva

Budapesten is hasonló területen dolgoztál?

Igen, de inkább szenvedélybetegekkel, mint prostituáltakkal. Nem fizetésért dolgoztam, hanem gyakornokként, önkéntesként, a főiskola alatt úgy viszont majdnem minden területen. Voltam kórházban, rehabon, különböző szervezeteknél. A Kékpontnál pedig voltak olyan klienseink is, akikről tudtuk, hogy prostituáltak.

Szociális munka terén mi a különbség Magyarország és Németország között? Hogyhogy itt ekkora figyelmet fordítanak a Berlinben dolgozó magyar lányokra?

Ami itt van Németországban, az luxus, az otthoniakhoz képest. Otthon nálunk nincs tűcsereprogram, és a szociális munkások nagy része nem tud rendes szociális munkát végezni, mert nincsenek normális eszközök. Nem hiába vagyok itt, pedig szívem szerint otthon segítenék. Itt nyitottak az emberek és van pénz. Nem kell félni attól, hogy az állam egyszer majd azt mondja, nincs szükség tűcsereprogramra. Mert tudják, hogy van.

“Belépés csak 18 év feletti nőknek!” – áll az irodaajtó melletti táblán

Sokkal több lehetőség van segíteni, és van kimondottan prostituáltakkal foglalkozó szervezet is. A figyelem nem azért van, mert hogy ennyi a magyar, hanem azért, mert ez a normális. Itt legális a prostitúció, így persze, hogy foglalkoznak vele. De ha az utcai munkáról beszélünk, akkor amúgy elmondhatom, hogy a kliensek kilencven százaléka magyarországi roma lány.

Ők miért ezt az utat választották?

Na igen, a választás… A legtöbb esetben ez tényleg választás, mert önkéntesen jönnek, de igen is van olyan eset mikor kényszerítik őket. De nehéz ezt feketén-fehéren megítélni. Van, akit kényszerítenek, van, akinek nincs más választása, és van, aki azt gondolja, hogy ez a leggyorsabb módja annak, hogy könnyen sok pénzt keressen. Hogy miért jönnek? Ami van otthon, abból menekülnek ide, pénztelenség, kilátástalanság elől. Én azt hittem, a legtöbben Budapestről jönnek, de nem, két-három kliensem pesti, a többi Borsod, Miskolc és a kisebb falvak. Ide azért jönnek, hogy pénzt keressenek, nem azért, mert hogy ez annyira jó munka. Szerintem az egyik legveszélyesebb a világon. Látom minden nap, hogy ki vannak szolgáltatva. Soha nem tudod, milyen kocsiba ülsz be, nem tudod kivel mész el, kiszámíthatatlan az egész. Egy motivációjuk van: a pénz.

Ők is veszélyesnek látják ezt a munkát? Milyen veszélyekről beszélnek?

Sokféle ember van, részeg, agresszív, vagy perverz is, a lányok pedig sosem tudják, épp kit szólítanak le az utcán. Vannak olyan emberek, akik nem csak szexet akarnak, vagy egyáltalán nem szexet akarnak, hanem arra mennek, hogy testileg bántsanak egy lányt. Vagy kirabolják, mert tudják, hogy pénz van nála. A legmindennaposabb veszély, ha megmondják egy kuncsaftnak, mennyiért mennek el és hány percre, aztán a kuncsaft többet akar, éppcsak fizetni nem szeretne érte. Abból persze, hogy konfliktus lesz.

Ezt ők bevállalják a pénzért?

Senki sem szeret idegen férfiakkal lefeküdni és kiszolgáltatottnak lenni nap mint nap. De a pénz sokakat nagyon motivál, hogy ha hozzászoknak, már nehezen adják fel azért, hogy elmenjenek egy gyárba 15-16 órákat dolgozni. A család otthon van, és nem egy-két gyerekről beszélünk, van, akinek négy gyereke maradt otthon, és őket valamiből el kell tartani. Azzal, akitől van a gyerek, már nincsenek együtt, így csak az ő pénzére számíthat a család.

Apa nincs?

Az a férfi nincs, akitől a gyerek van. Helyette van más, például a strici, akivel itt van kint.

Milyen szerepe van a stricinek? Ha ki akarnának szállni, akkor ki tudnának?

Van olyan, aki egyedül jött ki, és csak magának csinálja a pénzt. A többség viszont stricivel jött ki, a barátjával, férjével. A strici jobb esetben egy támasz. A strici szervezi a házat, a lakhatást és a különböző papírokat. Ha öt percen belül nem jön vissza az üzletből a lány, akkor a strici utánamegy.

A Kurfürstenstrasse

Jó kérdés, hogy ki lehet-e belőle szállni. Ez egy ördögi kör. Nehezen lehet kiszállni. Van olyan lány, aki már 8-9 éve nem volt otthon, mert rászokott a drogra. Van, hogy a családnak kell megfelelni otthon, hiszen várják, hogy minden hónapban feladja a pénzt a Western Unionnál, hogy el tudják tartani az unokákat. És van, hogy a strici nem engedi haza.

Ez gyakran előfordul?

Igen. Én úgy hívom, hogy business-love. Ez nem csak az üzletről szól, hanem arról is, hogy idézőjelben szerelmesek egymásba. Lehet, hogy a strici, akivel van, az első férfi az életében. Vele feküdt le először, kötődik hozzá. És ez egyfajta kiszolgáltatottság is: a strici ki van szolgáltatva a lánynak a pénz miatt, a lány a stricinek a biztonság miatt. És a legfontosabb, hogy ők nem tudják, mi az igazi szeretet. Sok lánynak szörnyű gyerekkora volt, számukra a szeretet az, amit kapnak a stricitől. Van olyan, akinek a férje a stricije, vagy a stricije a gyerekei apja.

A te mindennapi munkádat hogyan kell elképzelni?

Van egy irodánk a Kurfürstenstrassén. Ez az a terület, ahol a lányok többsége dolgozik, ez egy türelmi zóna tulajdonképpen. Délután 4-től este 10-ig vagyunk nyitva. A lányok délelőtt is dolgoznak, de inkább a németek, este pedig a többiek. Van, aki csak bejön gumiért. Valaki enni szeretne, nálunk pedig minden nap van főtt kaja egy euróért. Van, aki mosni szeretne, más aludni. Van négy alvóhelyünk. Ezek az alacsonyküszöbű dolgok. Aztán van, aki azt szeretné, hogy beszélgessek vele, és elmondja, éppen mi a problémája.

Mi a leggyakoribb probléma?

A terhesség. Aztán a magyar lányok közül sokan kérnek egészségügyi ellátást. Leggyakrabban felfázás miatt, de persze különböző nőgyógyászati dolgok miatt is. A felfázás érthető, hiszen mínusz 12 fokban is kint állnak a lányok 12 órán keresztül, magassarkúban. Nem egészséges, ahogy dolgoznak, vagy ahogy megkövetelik tőlük, hogy dolgozzanak.

És ti mit tudtok ezzel tenni?

Van általános orvos, aki meg tudja nézni őket, felfázást meg tudja állapítani. Emellett a fogfájás, fejfájás is mindennapos. Adunk gyógyszert is. De a legfontosabb, hogy tudnak hová jönni, betegbiztosítás nélkül, igazolványok, papírok nélkül is. Aztán vannak kapcsolataink olyan kórházakkal, szervezetekkel ahová el tudom őket kísérni.

Sokan vannak papírok nélkül?

Igen, kijöttek anélkül, vagy itt elveszítették, például azért, mert egy kuncsaft ellopta a táskájukat. Amikor kijönnek, akkor általában nem az az első, hogy elintézzék az EU-s társadalombiztosítási kártyájukat. Soknak személyije sincsen, pedig nagy szükség lenne rá. Például, ha spirálra van szükségük, vagy orvoshoz kell menni, akkor nem ártana, ha lenne. Az EU-s egészségbiztosítási kártyához ráadásul magyar biztosítás kell, az meg nekik évek óta nincs fizetve. Így elég nehéz bekerülni a rendszerbe. Bejelentett lakcím is kéne, adószám is kéne, vagy legalább egy útlevél, de a lányok többségének ilyen sincs. Inkább hotelben laknak, de nem is lenne lehetőségük kihez bejelentkezni. Ha egy lány lakást szeretne kivenni, de nem tudja a nyelvet, vagy azt látják, hogy roma, akkor kevesebb eséllyel indul.

Te mihez tudsz kezdeni ezekkel a lányokkal?

Mivel ez egy alacsonyküszöbű ellátás, nagyot nem tudunk változtatni. Abban tudok segíteni, amiben nekik az adott pillanatban szükségük van. Nem megváltoztatni akarjuk őket, nem azt akarjuk, hogy hagyják abba a munkát. De ha erről van szó, akkor ott vagyunk nekik. Ha haza akarnak menni, segítünk nekik.

Tanulj a jövőért! – hirdeti a tábla a Kurfürstenstrassén

Azon tudok segíteni, aki akarja, és tesz is érte. Aki szeretne lakcímet, adószámot, be szeretne jelentkezni, mint prostituált, annak lehet segíteni. Van is ilyen, csak kevés. A legtöbben úgy gondolkodnak, hogy legyen meg a napi pénz, azt küldjem haza és menjen az élet. A rendőrök is elmondják nekik, mit kellene csinálniuk, de persze ezt könnyű mondani és kérni, más cselekedni,

Mennyi időt töltenek kint?

Ez változó minden kliensnél. Ők nem azért jönnek ki, hogy kint maradjanak, hanem azért, hogy két-három hónap alatt megkeressék, amit kell erre vagy arra. Csak aztán mindig jön egy másik dolog, amire szintén meg kell keresni a pénzt. Így nyolc-kilenc év is lehet belőle.

A klienseid közül ki van kint a legrégebben?

Nevet nyilván nem mondok, de nyolc éve van kint. Nagyon szép, csinos nő, és nagyon jól ment neki az elején. Sok pénzt keresett. Amúgy egy fiatal nőről beszélünk, még csak 36 éves, de az utca és a munka már tönkretette. Drogfüggő lett, belekerült az ördögi körbe: nem bírta a munkát, és vele járó lelki és testi következményeket, fájdalmakat, így elkezdett drogozni, most meg már azért dolgozik, hogy meg legyen a napi adag. Ez kint tarthatja élete végéig.

Mi szokott a vége lenni ennek a történetnek?

Attól függ, kiről beszélünk. Az ő számára a vége elég rossz lehet, ezt mindannyian tudjuk. Segíteni pedig nehéz, hiszen papír nélkül, nem vagy senki se. Betegbiztosítás nélkül pedig egy leszokóprogramba sem lehet bekerülni.

Tehát addig fogja tolni, amíg bele nem hal?

Valószínűleg. De ez a legrosszabb példa.

És általánosságban? Volt, aki hazament azzal, hogy ennyi volt?

Volt olyan kliensem, aki azért ment haza, mert terhes lett. Későn ment el orvoshoz – volt már hét hónapos -, és nem akarta itt kint megszülni a gyereket. Segítettünk neki hazamenni egy anyaotthonba. Amennyire tudom, neki rendeződött az élete. Emellett a lányok folyamatosan haza járnak családjukhoz.

Te miért csinálod ezt? Hogyan viszonyulsz ehhez a munkához?

Azért csinálom, mert szeretem. Sokszor szavak sincsenek, csak egymásra nézünk, és nekem meg sem kell kérdeznem, hogy van. Leül, és mondja. A nyelv ugyanolyan fontos, az, hogy tudunk egymással magyarul beszélni. Sokszor mondják is, jaj de jó, hogy beszélhetek valakivel magyarul. Emellett magyar roma vagyok, ahogy a klienseim nagyrésze is. Ez pedig valahol összeköt bennünket. Tudod, az utcán a lányok között nincsen barátság. Ők nem mondanak el egymásnak privát dolgokat, hiszen egymás konkurenciái. Annak viszont örülnek, hogy nekem elmondhatják a legbensőbb problémáikat.

Ilyenkor miről beszélnek?

Párkapcsolati dolgok, munkával kapcsolatos dolgok, milyen kuncsaftokkal találkoztak, azok miket kértek, otthoni dolgokról. Ezek mind nagyon intim dolgok.

És te roma magyarként könnyebben szót tudsz érteni velük?

Igen. Más magyar kollégám nincs, de van egy román, aki a román prostituáltakkal foglalkozik, és egy bolgár, aki a bolgárokkal.

Mit gondolsz, van a munkátoknak eredménye? Ha igen, akkor mi?

Már a bizalom is nagyon fontos, amivel megtisztelnek. Hogy elmondják, mi történt velük, és engem kérnek meg, hogy kísérjem el őket az orvoshoz, mert ők nem tudnak németül. Ez egy alacsonyküszöbű ellátás, a legkisebb dolgokkal tudunk a legtöbbet segíteni.

Mennyire visel meg ez a munka?

Azt hittem, jobban meg fog. Amikor terápiás munkát végzek, az van mikor megvisel. Ezenkívül az a nehéz, hogy nekem is vannak személyes problémáim, harcaim, hiszen nemrég óta vagyok kint, de attól el kell vonatkoztatni, és a kliensekre kell koncentrálni. Meg egy idegen országban lenni teljesen egyedül, na, az sem egy könnyű dolog.

Ez neked ugyanúgy idegen mint nekik?

Még igen. Ez is egy közös dolog bennünk, egyikünk sincs otthon. És tudod, mi nehéz még nekem? Az, hogy van egy pult, én állok az egyik oldalán, ők meg a másikon. Az ember pedig akaratlanul is elgondolkodik azon, hogyan milyen igazságtalan a világ, hogy én itt állok, ők meg ott. Nem mindig könnyű romaként felnőni.

Mire gondolsz?

Gimnáziumig egyedül voltam romaként, mindenki tudta, hogy roma vagyok, és mindig azt mondták nekem, hogy ááá, te nem vagy olyan… most érted, ez olyan, hogy a sok szürke galamb között én vagyok a fehér, de mégis galamb vagyok.

Ádám Éva a szervezet irodájának ajtajában ülve

A mai napig gondolkodom, hogyan lehet ezen a téren is motiválni őket. Előttük állna az egész élet, hogy változtassanak, és én mindig azt mondom nekik, hogy az egyetlen fegyver, ami az én kezemben volt, az az, hogy továbbtanulhattam, és ezért is állok itt, a pult ezen oldalán. Persze nem tudhatom hogyan alakult volna az én életem, ha édesanyám, tanáraim, barátaim, nem álltak volna mellettem. A jó Istenbe vetett hitem a mai napig nagyon sok erőt ad nekem.

Nekik is a továbbtanulást tanácsolnád?

Nekik nem. Ezt annak lehet tanácsolni, akinek van rá lehetősége, de ez sajnos nem mindenkinek adatik meg, és nem mindenki akar tovább tanulni.

Akkor nekik mit tanácsolsz?

Azt mondanám, hogy próbáljanak nem belesüllyedni ennek a világnak a mélységeibe. Ne felejtsék el, hogy miért jöttek ki, hogy otthon hagyták a gyerekeiket, hogy innen kintről támogassák a családot!

A pénz mellett az a legnagyobb motiváció, hogy a gyereknek mindene meglegyen. És ha majd nagyobb lesz, akkor már nem kell ezt a munkát csinálni. Csak hát közben pedig úgy nő fel az a gyerek, hogy 4-5-6 éves koráig nem volt mellette az anyja. Sokszor beszélgetünk erről komolyan. Az én anyukám ugyanis teljesen egyedül nevelt fel engem, és tudom milyen nehéz volt neki, de akkor is ott volt mellettem, és soha nem hagyott el. Szerencsésnek érzem magam.

Amúgy nehéz tanácsot adni. Olyat például nem mondhatok nekik, hogy ebben a helyzetben, amiben most vannak, ne tartsák meg a gyereket. Ezek a saját döntéseik. Ráadásul több személyiségük van, teljesen máshogy viselkednek akkor, ha bejönnek hozzám, és másképp, ha kint vannak, és megint másképp a stricivel. Ők egyszerre áldozatok, szeretők, prostituáltak. Amikor bejönnek hozzám, akkor épp segítségre szorulnak. Persze, ha valaki azt mondja, hogy ő Frauenhausba (átmeneti otthon – a szerk) szeretne menni most azonnal, akkor kikeresek neki egyet és odamegyek vele. Csak másnap lehet, hogy már ott sincs, mert azt mondja, dolgozni kell, vagy a strici nem hagyja békén.

Olyan volt már, hogy valaki azonnal ki akart szállni?

Azonnal sajnos nem. Persze gondolkodnak ezen, de nem ilyen egyszerű, több sebből vérző dolog ez.

Nem reális?

De az. Olyan volt, aki azt kérdezte, mi kell ahhoz, hogy abbahagyhassa. Ha tényleg akarja, akkor kifizetjük a jegyét, vagy elküldjük egy Frauenhausba, de ha azt látod a beszélgetés során, hogy azon kattog az agya, mit fog csinálni a strici, mert fél tőle, mert megfenyegette a családját ha ő elmegy, akkor azt gondolom, kicsit nehezebb a dolgunk.

Stricik is járnak be hozzátok?

Nem. Ez teljesen férfimentes övezet, férfiak nem jöhetnek be. Ez arra való, hogy védjük a lányokat.

Soha nem is próbáltak meg bejutni stricik?

Dehogynem, és megmondjuk nekik, hogy légyszíves menjetek el.

Ennyi, és elmennek?

Tudják, hogy ezek a lányok itt védve vannak, tőlünk rosszat pedig nem kapnak. Ők sem akarnak velünk rosszban lenni.

Ha ti nem lennétek, akkor a lányok el lennének veszve?

Nem vesznének el, de azokat az alapvető ellátásokat, amelyeket mi adunk, azokat nem kapnák meg. A strici nem minden esetben gondoskodik róluk. Az a napi 6 gumi, vagy az, hogy ehet főtt ételt, vagy hogy le tud fürdeni, tud pár órát aludni, ezek nagyon sokat számítanak. Emellett, mint már említettem az egyéni beszélgetések is nagyon sokat segítenek. Hiába keres háromszáz eurót egy óra alatt, az a pénz nem minden esetben van nála. Nem vesznének el nélkülünk, de más lenne a helyzetük.

Magadról mit gondolsz, pár év múlva is itt fogsz dolgozni a Kurfürstenstrassén?

Emellett a metadon-programban (heroinról való leszokást segítő program – a szerk). is benne vagyok, ez hasonló egy terápiához, és ez az, amit mindig is csinálni szerettem volna. Hosszú távon nem alacsonyküszöbű ellátást, inkább több terápiás munkát szeretnék, mert azt gondolom, azzal mélyebben tudunk dolgozni. De egyelőre, hálát adok Istennek, hogy azt csinálhatom, amit szerettem volna.

- Albert Ákos | abcug.hu -