A gyengék közé került a gyerekem matekból. Mi lesz most?

Budapest - Jót tesz-e a gyereknek, ha csak hozzá hasonló képességűekkel tanul, vagy éppen az lenne hasznos, ha mindenféle gyerek lenne körülötte? A tanárok közt nincs egyetértés ebben a kérdésben. Vannak, akik szerint a képesség szerinti bontás végletes pályára állítja a gyerekeket, mások szerint viszont csak így lehet normálisan haladni. Mindenesetre a döntés az iskolán múlik, ezért a szülő nem tehet mást, mint hogy belenyugszik, és reménykedik a legjobbakban. Szurovecz Illés cikke az Abcúgon.

Laci idén szeptemberben kezdte az ötödik osztályt egy budapesti általános iskolában, ami azt jelenti, hogy több új tanárral is meg kellett ismerkednie. A matektanárát szerencsére nagyon kedveli, egyedül az bántja kicsit, hogy a leggyengébb csoportba került. Szerinte a jobbak közt is helyt tudna állni, mert ő is képes megérteni a matekot, csak valamivel több időre van szüksége.

A tanárok egy felmérő segítségével döntötték el negyedik osztály végén, hogy ki, melyik csoportba jár majd. A szülei attól tartanak, hogy Laci egy negatív visszajelzés miatt már tízévesen elhiszi magáról, hogy hülye matekból, és hogy képtelen lesz megfelelni egy gimnázium elvárásainak. Sokkal jobban örülnének, ha az iskolában közösen oktatnák a különböző képességű gyerekeket, mert akkor Laci sem lenne gyengének elkönyvelve, sőt az igazán jó képességűek talán segítenének is neki.

Nagy Emese, a Hejőkeresztúri IV. Béla Általános Iskola igazgatója szerint káros gyakorlat, hogy a legtöbb általános iskolában képesség szerint osztják csoportba a gyerekeket. A legtöbbször ezt azzal indokolják, hogy hasonló képességű tanulókkal sokkal könnyebben lehet haladni, de Nagy Emese szerint ez nem igaz. “Több, mint tíz évvel ezelőtt mi is kipróbáltuk, de nem vált be. A gyengébb képességű gyerekek csak még jobban lemaradtak, alig tudtunk haladni velük, mindig mindent újra kellett kezdeni. Vagyis nem térült meg, hogy külön foglalkoztunk velük” – mondta.

Hejőkeresztúron a Komplex Instrukciós Program (KIP) alapján tanítanak, amelynek többek közt az a lényege, hogy különböző tudású és szocializáltságú gyerekeket tanítanak egy csoportban (a módszerről ebben a cikkünkben olvashat bővebben). “Így jobban fejlődnek a gyerekek, főleg a gyengébb képességűek. Egy órán belül több csoportot alakítunk, egy 25 fős osztályban mondjuk ötöt, és mindegyikben van mindenféle gyerek. Azt tapasztaljuk, hogy a tudásban magasabb szinten álló gyerek tartja mederben a csoportot, a többiek pedig gondolkodási módszereket, fogásokat tanulnak tőlük” – mondta Nagy.

Szerinte nemcsak azért rossz a hagyományos csoportbontás, mert a gyengébbek csak még jobban lemaradnak, hanem azért is, mert alig van esélyük feljebb kerülni. “A gyengébb csoportban levő gyerekek mindig csak olyan feladatokat kapnak, amelyeket biztosan meg tudnak oldani. Alkalmazkodnak egymáshoz lassúságban is, nem beszélve arról, hogy milyen lesz az önbecsülésük. Azt gondolják magukról, hogy mivel ebbe a csoportba tartoznak, ezzel kell megelégedniük”.

Ha nem jól csinálják, visszafelé sül el

“Ha nem jól csinálják, akkor a csoportbeosztás megbélyegző lehet, és önbeteljesítő jóslattá válhat” – mondta Juhász Péter matematikatanár, az MTA Rényi Alfréd Matematikai Intézet munkatársa. Juhász gimnáziumi és egyetemi tanár is egyben, aki a felfedeztető matematika módszerét alkalmazza, korábban interjút is adott erről az Abcúgnak. “Világossá kell tenni, hogy aki a gyengébb csoportban van, az nem buta, nehogy beskatulyázzák egymást és saját magukat”.

Mivel Juhász elsősorban speciális matematika tagozatra járó gyerekekkel találkozik, nincs nagy rálátása arra, hogy mi történik az átlag iskolában, de úgy képzeli, hogy a szint szerinti bontást nem mindig gondolják át igazán. “Szerintem nagyon fontos, hogy ez egy rugalmas rendszer legyen. Mi komoly ügyet csinálunk a kollégáimmal abból, ha valaki csoportot vált. Előfordul az is, hogy ha valakin azt látom, hogy a képessége szerint nem illene a legjobb csoportba, de nagyon szeretne oda bekerülni, akkor odateszem, különben butának fogja érezni magát. Lehet, hogy így kicsivel több kudarccal fog szembesülni, de még mindig jobb, mintha beskatulyázná magát”.

Juhász ezzel együtt támogatja a szint szerinti bontást ötödik osztálytól. “Korábban azért nem, mert az ilyen korú gyerekek nem tudják a helyén kezelni a visszajelzéseket, és azt gondolják, hogy amit a tanítónéni mond, az maga a valóság”.

Utána viszont inkább a szint szerinti bontás mellett van, mert “mindenkiben munkál a vágy, hogy passzoljon egy közösségbe. Ha nagyon kilógsz lefelé vagy felfelé, akkor furán néznek rád. Ráadásul sokkal nehezebb differenciáltan oktatni egy olyan csoportban, ahol nagyon sokféle gyerek van” – mondta. “Soha sem jó egy csoportban a legjobbnak lenni, mert akkor eltunyulsz. Az a jó, ha minden gyerek kihívások elé van állítva, de ha jár a csoportba egy nagyon jó képességű diák, akkor őt csak úgy lehet kihívások elé állítani, ha a többiek egyúttal megoldhatatlan feladatot kapnak. Márpedig ez nem jó” – mondta. Juhász nem ért egyet Nagy Emesével, szerinte a gyengébbek húzzák le a jobbakat, és nem fordítva. “A jó képességűek valóban képesek felfelé húzni a többieket, de a gyengébbek lefelé húzó hatása ennél is erősebb”.

Nagy Emese szerint a pedagógusnak kell olyan feladatokat kitalálnia, amelyekkel a magasabb szinten álló gyerekek is tovább fejlődhetnek. “Nálunk a csoportmunka után mindenki névre szóló feladatokat kap, amelyek alkalmazkodnak a gyerek képességéhez és érdeklődéséhez” – mondta. Ettől függetlenül szerinte is lehet időnként képesség szerint bontani a csoportot. “Lehet, hogy minden hatodik órán a fenti módon dolgozunk, és minden tizediken képesség szerint. Ilyenkor adhatunk a magasabb szinten álló gyerekeknek akár versenyfeladatokat, de szerintem ennek inkább délutáni foglalkozásokon, szakkörön van a helye”.

Nehéz elmagyarázni a szülőknek

Jakucs Erika a budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban tanít felső tagozatos általános iskolásokat. Náluk hetediktől van bontás, de szíve szerint korábban is bevezetné. “Ha a harminc fős osztályban mindenféle gyerek van, nagyon nehéz haladni. A nagyon okosak unatkoznak, de ha külön feladatot adok nekik, akkor az interaktivitás vész el. Pedig a matematikában nagyon fontos lenne, hogy folyamatosan kommunikáljunk” – mondta. “Ugyanez igaz a skála másik végére: sokkal magasabb szintre tudom juttatni a gyengébb képességűeket, ha kiscsoportos korrepetálást tartok”.

Szerinte a skatulyák akkor is kialakulnak, ha mindenki együtt van. “Ahogy kilép a tanár az ajtón, rögtön lehülyézik egymást. Ha viszont a gyengébbeknek olyan feladatot adok, amivel kínlódnak ugyan, de végül megoldják, akkor nem fogják magukat butának érezni. A jobbak nem húzzák fel a gyengébbeket, hanem nyomasztják őket. Ez abból is látszik, hogy amikor hetedikben csoportokat hozunk létre, néhány hét alatt mindig felszabadul 10-12 gyerek, akikről kiderül, hogy valójában tehetségesek és ügyesek matematikából, csak addig nem mertek megszólalni a kirívóan ügyes gyerekek miatt” – mondta.

“Az pedig kicsit se baj, ha valaki rááll egy pályára. A művészetben, a sportban és a matematikában hamar kibontakozik a tehetség. Ezeken a területeken akkor lehet eredményeket elérni, ha korai fejlesztést kapnak. A gyereknek mindig akkor vannak jó esélyei a neki megfelelő szintű iskolába bejutni, ha a neki megfelelő szintű oktatást kapja. A kevert csoportokban beállunk egy középmezőnybe, ahol nem tudjuk igazán segíteni azt, aki lemaradt, és nem tudunk többet adni annak, aki többre képes”.

Jakucs szerint sokszor a szülőknek a legnehezebb elmagyarázni, hogy a gyengébb csoport nem fog ártani a gyereküknek. “Azt kell megértetnünk velük, hogy ha mindig nála okosabbak közt van, torzulni fog az önértékelése. Ha egy jó képességű, de nem kiemelkedő gyereket a legjobbak közé teszek, letöröm a szárnyait, amúgy viszont szárnyakat kap. A gyerekek ezt hamar megértik, ezért nálunk problémamentes a hetedikes csoportbontás” – mondta.

Mindegy, mi alapján, de bontani kell

Bár Juhász Péter is inkább a szint szerinti bontás mellett van, a beskatulyázás veszélye miatt szerinte nem fekete-fehér a kérdés. “Az egy szürke zóna, hogy mi alapján bontunk, de hogy bontani kell, az biztos” – mondta. Juhász szerint már első osztályban is kisebb létszámú csoportokra lenne szükség minden tantárgyból, “ahol azt akarjuk, hogy a gyereknek saját gondolatai legyenek, és próbáljon problémákat megoldani. Márpedig ezt kevesebb gyerekkel könnyebb megvalósítani”.

Ezért is támogatja az MTA Matematikai Közoktatási Munkabizottsága, hogy hetedik osztálytól mindenhol kiscsoportban oktassák a matematikát. “Szeretnénk elérni, hogy ez akár rendeleti formát öltsön, és pénzt tegyenek mögé” – mondta Juhász, aki el tudja képzelni, hogy szociális alapon hozzanak létre csoportokat.

“Ez alatt azt értem, hogy maguk a diákok döntsék el, kivel kerülnek egy csoportba. Egyrészt jót tesz, ha olyasvalakivel tanulhatsz, akivel amúgy is szívesen töltesz időt, aki pedig kilóg a közösségből, így könnyebben becsatlakozhat. Így elkerülhetők lehetnek olyan konfliktusok, amelyek amúgy előjönnek, ha valakinek egyetlen barátja sincs a csoportban”.

Jakucs Erika szerint az iskola területi elhelyezkedésétől és az oktatási rendszerben elfoglalt helyétől is függ, hogy mi alapján kell bontani. “Ahol nagyon széles az olló a gyerekek képességét tekintve, ott érdemes képesség szerint. Ahol viszont sok az átlagos képességű, de sokféle szociális helyzetből érkező gyerek, érdemes véletlenszerűen, vagy szándékosan úgy, hogy a különböző hátterű gyerekek együtt legyenek”.

- Szurovecz Illés | abcug.hu -

Hogy jön össze Ludas Matyi és a biológia óra? – A hejőszalontai iskolások elmondják a titkot

Minden gyereknek a saját képességei szerint kell feladatot adni, nem szabad egységes elvárásokat támasztani. Többek között ezt is jelenti egy KIP-es tanóra. Meg azt is, hogy irodalomórán nem magukban olvassák a Ludas Matyit, hanem csoportokba rendeződnek, és például Facebook profilt csinálnak neki.

Miért lenne menő, hogy nem tud összeadni két törtet?

Miért van az, hogy senki sem konyít a matematikához, és még fel is vágunk vele? Juhász Péter matematikatanár szerint ez nem kellene, hogy így legyen, elég lenne, ha képlethalmok helyett gondolkodásra nevelnék a gyerekeket iskolában. Juhász, aki gimnáziumi és egyetemi tanár is egyben, régóta használja a felfedeztető matematika módszerét, amit más kutatókkal együtt szívesen elterjesztene szélesebb körben is. Két éve ezzel a tervükkel nyertek a Magyar Tudományos Akadémia szakmódszertani pályázatán, aminek márciusban volt a záró konferenciája. Ha a következő szakaszban is nyernek, tovább folytatják a munkát.