Egyetlen magyar csapatként a legjobbak között

A Synergon Turán Motorsport kettőse az idén még nagyobb fába vágta a fejszéjét: hét versenyen (vagyis a komplett sorozaton) rajthoz áll az SWRC kategóriában egy Super2000-es Ford Fiestával. Erről a nagyszerű lehetőségről és a hozzá fűződő érzéseiről, gondolatairól kérdeztük Turán Frigyest, majd navigátorát, Zsiros Gábort.

- Izgulsz?

- Már álmodom a ralival.

- Gyakran?

- Egyre gyakrabban. A napokban láttam az autót, átutazóban hazánkban töltött néhány órát, megnéztem, megsimogattam – jó volt látni. Minden új rajta, csillog-villog és nem utolsó sorban belekerültek az idei fejlesztések. Szóval fejben már félig itthon vagyok, félig a ralin, elkezdtem összepakolni a ruháimat, elkészültek a sisakok, szóval kész vagyunk.

- Más volt a fizikai felkészülés, mint korábban?

- Tatarek Rezsőhöz járunk, átfogó edzéstervet készített számunkra – úgy is fogalmazhatunk: hajt minket, mint a lovat... Sokat javult az erőnlétem és az állóképességem is, úgyhogy ebből a szempontból is készen állunk.

- Tavaly WRC, az idén S2000-es autó, viszont teljes világbajnoki sorozat. Előrelépésnek tekinted?

- Természetesen! Mindennél többet jelent számunkra, hogy teljes világbajnoki sorozatot teljesítünk, hiszen néhány éve annak is örültem volna, ha csak nézőként ott lehetek az összes futamon, vagy biciklivel végigmehetek a pályákon. Most pedig olyan gyorsasági szakaszokon autózunk majd, amilyenekről eddig álmodni sem álmodtam.

- Ráadásul egy vadonatúj, ütőképes autóval...

- És egy profi csapattal, amelyben rutinos emberek segítik majd a munkánkat. Hihetetlenül jó érzés, hogy a támogatóinktól és a Ford-csapattól megkaptuk ezt a lehetőséget. Bízom benne, hogy élni is  tudunk vele.

- Mi lehet a nyerő taktika?

- Nehéz kérdés. Az ellenfeleink többsége ismeri már a helyszíneket, ez az ő malmukra hajtja a vizet. Nekünk talán annyi helyzeti előnyünk lesz, hogy valószínűleg az első néhány versenyen még nem számolnak majd velünk. Próbálunk a tőlünk telhető maximumon autózni Gabival, jó és kiegyensúlyozott tempót diktálni, aztán meglátjuk ez mire lesz elég. Kiesnünk azonban egyszerűen nem szabad, hiszen hét futamot értékelnek a sorozatban, s nekünk mindegyiken pontot kellene szerezni.

- Mertél már abba belegondolni, hogy mi lehet a végcél az összetettben?

- Leírtam magamnak egy papírra, és jól eldugtam.

- Ez azt jelenti, hogy nem árulod el?

- Az első verseny előtt semmiképpen sem szeretnék jóslatokba bocsátkozni, mert pokoli kemény lesz a mezőny, s egyelőre nehéz benne elhelyezni magunkat. Az is biztos, hogy sokat kell tanulnunk, de persze az is, hogy nagyon akarjuk ezt az egészet és mindent megteszünk, hogy ott lehessünk a mezőny elejében.

- Ha azt mondom Jordánia?

- Azt válaszolom: meleg lesz. Az időjárás is. Harminc fok körüli hőmérséklet, kősivatag, olykor negyvenkét kilométer hosszú gyorsasági szakaszok, szóval... Nem számítok könnyű, nyár esti sétára. Néhány, nálunk tapasztaltabb versenyzőtől azt hallottuk, hogy nagyon jó a verseny, s persze megnéztünk néhány belső és külső kamerás felvételt is, amelyekből sokat tanultunk. Nehéz, emberpróbáló verseny lesz, ennek ellenére már alig várom!

A navigátor: Zsiros Gábor

Az autó és a bérbeadó csapat változott, az azonban egyetlen pillanatig sem volt kérdéses, hogy Turán Frici csakis Zsiros Gáborral folytathatja tovább a világbajnoki szereplést. Remek kis csapatot alkotnak ők ketten – tökéletes összhangban működnek a pályákon, azon kívül pedig barátok –, s amint azt a példa mutatja, eredményesek is.

- Egyikőtök sem profi versenyző, mindketten keményen dolgoztok a rali mellett. Rá tudtatok azért pihenni a jordániai viadalra?

- Ezt a hetet pihenésre szántuk, de persze azért nem sikerült száz százalékosan. Tény azonban, hogy sokkal keményebben készültünk a téli szünetben, mint eddig bármikor, és erre szükség is volt, hiszen minden világbajnoki futam háromszázötven gyorsasági kilométerből áll, a szakaszok közül egyik-másik negyven kilométernél is hosszabb, ami fizikailag és mentálisan is megviseli az embert. Erre „edzettünk” sokat.

- Mit gondolsz, nem veszélyes most Jordániába utazni?

- Erről megoszlanak a vélemények. Líbiában és Szíriában nem túl fényes a politikai helyzet, az itinerben is benne van, hogy a repülőtértől a szállodáig hat ellenőrző ponton kell majd áthaladni, amelyeken fegyveres katonák vigyázzák majd a rendet és az összekötő szakaszokon is hasonló lesz a helyzet. Ez egy kicsit biztosan frusztrál majd minket, de lesz egy hetünk a viadal előtt, hogy hozzászokjunk.

- Milyenek a pályák?

- Helyenként jó minőségű, széles pályákon haladunk, máshol pedig hatalmas kövekkel tarkított sivatagi terepen vezet az utunk. De kellett vállalni egy tengerentúli futamot a sorozatban, s számunkra ez lesz az, muszáj indulnunk rajta és mindenképpen be is kell fejeznünk. Nagyon várjuk már.

- Más itinert kell írni az S2000-es autóra, mint a WRC-re?

- Jó a féktávja, kanyarsebességre is hasonlít a WRC-hez, ám a végsebessége csak százhetvennégy kilométer per óra, és a kigyorsításkor sem érnek majd minket olyan erőhatások, mint a WRC-ben, úgyhogy talán kevésbé lesz fárasztó, mint a WRC-vel volt. Az itinerben tehát ugyanúgy kell felírni a kanyarokat, mint eddig, igaz, mivel az autó is új lesz és a pályák nagy része is, nem lesz könnyű két pályabejárásból jó itinert írni. Talán nem tudunk majd kapásból száz százalékos teljesítményt nyújtani, de nyolcvan-nyolcvanöt is jó lesz kezdésnek, aztán remélhetőleg folyamatosan fejlődünk majd. Általában kevés szó esik erről, de a családjainkat nagyon nagy köszönet illeti azért, mert türelemmel viseltetnek felénk és reméljük, ez meghozza a gyümölcsét és jó vébé-szezont zárunk...