Hetvenöt éves Franz Beckenbauer

Hetvenöt éves Franz Beckenbauer kétszeres aranylabdás német labdarúgó, akit utánozhatatlanul elegáns játéka miatt „A Császárként” emlegetnek, s azon kevesek egyike, akik játékosként és edzőként is világbajnokok lettek. Az MTVA Sajtóadatbankjának portréja:

Sportpályafutását hatévesen kezdte az SC 1906 München iskoláscsapatában, 1959-ben igazolt a Bayern Münchenhez. Példaképe Fritz Walter, a válogatott csapatkapitánya volt, akinek vezérletével nyert a Nationalelf 1954-ben világbajnoki címet a berni stadionban, a magyar Aranycsapat legyőzésével. Profi szerződését 1964-ben írta alá, miután befejezte biztosítási ügynöki tanulmányait. Szinte egész pályafutását Münchenben töltötte, a piros mezt 1977-ben húzta utoljára magára. A következő három szezonban a New York Cosmosban szerepelt, ahonnan 1980-ban hazatért és a Hamburg színeiben megszerezte ötödik bajnoki címét. 1983-ban ismét New Yorkba igazolt, 1984-ben itt fejezte be játékos pályafutását.

Első Bundesliga-mérkőzését 1963-ban, a St. Pauli ellen vívta. A Bayern München csapatával háromszor (1966, 1969, 1971) volt német kupagyőztes és négyszer (1969, 1972, 1973, 1974) bajnok, háromszor (1974, 1975, 1976) diadalmaskodott a BEK-ben, 1967-ben KEK-győztes lett, egy Bundesliga-bajnoki címet a Hamburger SV játékosaként szerzett.

1965-ben mutatkozott be az NSZK válogatottjában, és egy év múlva már világbajnoki ezüstérmet szerzett Angliában, 1970-ben Mexikóban bronzérmes volt. Játékos pályafutásának csúcsára 1974-ben ért fel, amikor a hazai pályán szereplő nemzeti tizenegy csapatkapitányaként világbajnok lett. Az 1972-es Európa-bajnokságon aranyérmet, négy évvel később ezüstérmet szerzett. Összesen 103 válogatott mérkőzésen lépett pályára, és söprögetőként szerzett 14 gólt. A korszak szinte minden nagy játékosával játszott együtt, Pelével a Cosmosban, a holland Johan Cruyff-fal a világválogatottban.

Pályáját csatárként kezdte, és a védekezésben és a támadásban létszámfölényt kiharcoló, háttérből irányító középhátvédként folytatta, lényegében az ő nevéhez fűződik a támadást is segítő söprögető (libero) fogalma. A Császár becenevet higgadt, sportszerű, technikai és taktikai szempontból egyaránt fölényes játékával érdemelte ki, ritkán szabálytalankodott, kiemelkedő labdabiztonság és elegancia jellemezte.

1984-ben Jupp Derwall utódaként úgy vette át az NSZK válogatottjának irányítását, hogy semmiféle edzői képesítéssel nem rendelkezett. A csapat két évvel később a mexikói világbajnokságon ezüstérmet, majd 1990-ben Olaszországban – a döntőben a Maradona vezérelte Argentínát legyőzve – világbajnoki címet szerzett. Beckenbauer ezzel – a brazil Mario Zagallo mellett – a világon másodikként lett játékosként és edzőként is világbajnok. Később azt mondta, hogy ez a diadal fontosabb volt számára, mint az 1974-es, mert ezt edzőként élte meg, ami sokkal kellemesebb emlék.

1990-ben négy hónapig a francia Olympique Marseille technikai igazgatója volt, majd visszatért a Bayernhez. 1994 elején vette át a Bundesligában addig bukdácsoló csapat szakmai vezetését, és a szezon végén bajnoki címet ünnepelhetett, a kispadra egy hónapig 1996-ban is leült. 1994-től 2009-ig volt a klub elnöke, ezalatt a bajorok nyolcszor lettek bajnokok, hatszor nyerték meg a Német Kupát, s egy-egy Bajnokok Ligája-, UEFA Kupa- és Interkontinentális Kupa-sikert is elkönyvelhettek. A Császár 2009 óta a klub tiszteletbeli elnöke.

1998-ban lett a Német Labdarúgó Szövetség alelnöke, a 2006-os világbajnokság szervezőbizottságának elnökeként nagy szerepe volt abban, hogy Németország kapta meg a rendezés jogát. (Ezzel kapcsolatban az elmúlt években a német ügyészség és a FIFA etikai bizottsága is vizsgálatot indított, mert felmerült a gyanú, hogy a németek szavazatokat vásároltak.) A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) végrehajtó bizottságának tagja, az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) technikai bizottságának vezetője is volt.

A játékosként és edzőként is mindent elért sportember élő legendának számít, hazájában négyszer választották meg az év labdarúgójává (1966, 1968, 1974, 1976), kétszer nyerte el a France Football aranylabdáját (1972, 1976), többször is meghívták a világválogatottba. 1998-ban ő lett az évszázad német labdarúgója, bekerült az évszázad szakírók által összeállított válogatottjába, 2002-ben az addigi világbajnokságok álomcsapatába, 2004-ben a száz legnagyobb élő futballista közé, 2012-ben megkapta a FIFA elnöki különdíját. Népszerűségére jellemző, hogy a Monty Python Filozófus focimeccs című szkeccsében egyetlen nem tudósként került be a német csapatba.

„A Császár” kiváló üzleti érzékkel is rendelkezik. Népszerűségére építve rengeteg pénzt keresett reklámmal, még hanglemezt is kiadott, tv-műsort vezetett. Ő volt az első játékos, aki saját menedzserrel rendelkezett, és az első német focista, akinek a lábára biztosítást kötöttek. Bőkezűen adakozik jótékonysági célokra a Franz Beckenbauer Alapítvány révén, számos német televízió szakkommentátora volt és állandó rovatot vezetett a Bild című napilapban.