BOON
Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei hírportál
Hosszú Katinka levelét megírta… Még hétfőn közzé is tette a közösségi oldalán, lemondásra szólítva fel a Magyar Úszószövetség teljes vezetését olyan jelzők bevetésével, mint hogy alattomos és gerinctelen, kiemelve, hogy nem volt még olyan MÚSZ-vezetés, amelyik szerinte ennyire károsította volna a legjobb versenyzője felkészülését. Ezen egyébként az értendő, hogy a 200 méter pillangó győztesének, Léon Marchand-nak az edzője, Bob Bowman a magyar szövetségtől értesült a Milák Kristóf elleni siker érdekében üdvözítő taktikáról, azaz hogy tanítványát fizikálisan és még inkább mentálisan az utolsó 50 méterre kell felkészítenie, mondván, a magyar klasszis az idén alig edzett, tehát gond lesz az erőnlétével.
Nekem olybá tűnik, ez olyan kémkedés, mintha James Bond azt jelentené, hogy egy Eiffel nevű torony ágaskodik Párizs közepén – Milák esetleges erőnléti problémáiról csak az nem értesült az olimpiát megelőző hónapokban, aki ezt az időt búvárharangban töltötte a Duna fenekén, tökéletesen elszigetelve a külvilágtól.
Nem vagyok otthon az úszósport világában, ezért nyilván nehezen is tájékozódom benne, ezért nem is szeretnék eltévedni az egyéni és közös érdekek útvesztőjében, a helyzetet elemezzék majd azok, akik arra jóval hivatottabbak. Megelégszem a levél megjelenésének a visszhangjával, egész pontosan annak a hiányával.
A legtöbb médium lehozta a levelet, vagy legalábbis közzétette a lényegét, aztán az élet ment tovább, egy nappal később már szó sem esett róla, az olimpia alatt mindössze ennyire haladta meg az ingerküszöböt.
Ha arra gondolunk, hogy 2015 végén, majd 2016 elején hasonló akcióval hetekig tematizálta a közvéleményt, majd 2016 végén elérte a megingathatatlan pozíciójúnak tűnő elnök, Gyárfás Tamás lemondását, akkor ez a mostani csönd igencsak beszédes. Igaz, utóbbit Rio de Janeiro három arany- és egy ezüstérmének a birtokában, tekintélye csúcsán tette meg, ám ezt a tekintélyt szemlátomást erodálta az azóta eltelt nyolc év sok fejleménye (teszem hozzá: sajnos).
Egyébként azok voltak kegyesek Hosszú Katinkával, akik nem szó szerint osztották meg a levelet a széles nyilvánossággal, abban ugyanis nincs szinte egyetlen mondat sem, amely ne tartalmazna fájó magyartalanságot és iskolában bukással járó, súlyos helyesírási hibát; nehéz elhinni, hogy nincs senki a környezetében, aki erre odafigyelt volna. Ez azért lenne fontos, mert ezek elterelik a figyelmet a lényegről, a tartalomról, és ha valaki a nyilvánosság felé fordul, akkor annak igényesen kell megadnia a módját.