Dicsérik a történelemtankönyveket a szaktanárok

Így értékelte a Magyar Nemzetnek az új generációs tankönyveket a Történelemoktatók Szakmai Egyesülete elnöke. Nánay Mihály nem ért egyet az ellenzéki kritikákkal, szerinte az új tantervi alapelvek sikeresen érvényesülnek a kötetekben.

Sikeresen ültetik a gyakorlatba a megújult Nemzeti alaptanterv (Nat) alapelveit az új generációs történelemtankönyvek, amelyekben megvalósul a várt tananyagcsökkentés is – hangsúlyozta a Magyar Nemzetnek Nánay Mihály, a Történelemoktatók Szakmai Egyesülete elnöke.

Mint ismert, szeptembertől az első, az ötödik és a kilencedik évfolyamon életbe lép az új tantervi szabályozás, az érintett korosztályok tankönyveit ezért át kellett dolgozni. Történelemből összesen négy új kötet készült, amelyek alig néhány napja érhetők el elektronikus formában, de már több kritikát is kaptak az ellenzéki sajtóban.

Nánay Mihály azt mondja, az új könyvek nagy előnye, hogy szakítanak a hagyományos kronologikus eseménytörténettel, ehelyett inkább szigetszerűen dolgozzák fel az egyetemes történeti témaköröket, ami sokkal modernebb megközelítés, mint az eddigi.

A jelenségalapú oktatás elemeit vélem felfedezni az új tankönyvekben, hiszen nem szabdalják szét az ugyanazon jelenségeket (például a középkori város) bemutató anyagrészeket akár több hónapos különbséggel sorra kerülő leckékre, hanem igyekeztek integráltan bemutatni a magyar és egyetemes történeti jelenségeket. A tankönyvek az ismeretek és a képességfejlesztés közötti egészséges egyensúlyt igyekeznek megtalálni, ami üdvözlendő. Emellett egyértelmű a tananyag csökkenése is. Mind az ötödikes, mind pedig a kilencedikes tankönyvek 50-60 oldallal rövidebbek a korábbiaknál. Ez pedig lehetővé teszi, hogy az órákon több idő jusson a kompetenciafejlesztésre – fogalmazott a szakértő, megjegyezve: lehet ugyan sajnálkozni azon, hogy miért marad ki az őskor az általános iskolai anyagból, de a diákok terhelésének mérséklése érdekében valamit ki kellett hagyni, és összességében egyébként is erről a korszakról van a legkevesebb megbízható információnk.

Az elnök szerint furcsa, hogy egyesek úgy alkotnak kész álláspontot a tankönyvekről, hogy azokat valójában még kézbe sem fogták, nem tanítottak belőle.

Néhány kiragadott példán keresztül szerintem korai megtámadni egy ilyen nagy tankönyvfejlesztési munkát. Mi biztosan szeretnénk a tankönyvek szerzőivel is interjút készíteni, mielőtt az egyesületünk részletes szakvéleményt készítene az anyagokról – tette hozzá.

Nánay Mihály érthetetlennek tartja azt az Index címoldalán is megjelenő felvetést, miszerint Hammurapi törvénykönyve kimaradt volna az általános iskolai tankönyvekből, hiszen ez a téma eddig sem szerepelt sem a felső tagozatos kerettanterv elvárásai között, sem például a 2014/2015-ben fejlesztett új generációs ötödikes tankönyvben. Ráadásul kilencedikben éppen ezzel kezdődik a tananyag. A tanterv elképzeléseit követve több témát is szétdelegáltak a szerzők, hogy ne ismétlődjön meg általános és középiskolai szinten is ugyanaz a lecke, ezzel is a tananyagcsökkentést szolgálva.

A Történelemtanárok Egylete például sérelmezte, hogy az ókori Kelet tárgyalása nem elég részletes. De kérdezem én, ha a tanterv beosztása szerint Indiáról egy alapos tematikus anyagban tanulnak a gyerekek nyolcadikban, akkor miért kéne ilyen elvont vallási kérdéseknek (mint például a hinduizmus és buddhizmus) duplikálódniuk ötödik osztályban? A párhuzamosságokat muszáj volt kiszűrni, hiszen másképp nem lehet elérni, hogy az össztartalom kevesebb legyen. Olyan téma ugyanakkor nincs, ami méltatlanul kimaradt és nagyon hiányozna. Egészségesebb lett viszont az egyetemes és magyar történelem közti arány, ráadásul a magyar történelmi elemeket sikerült szervesen beilleszteni az egyetemes történeti témák közé, ezzel pedig paradigmaváltást sikerült elérni – fogalmazott Nánay Mihály.