2022.10.25. 07:14
Amerikai befolyás Magyarországon (1. rész)
A rendszerváltás idején az SZDSZ volt a legjobb tengerentúli kapcsolatokkal rendelkező párt. A lehetőségeiket részben ellenfeleik besározására, részben kampányforrások gyűjtésére használták. A Magyar Nemzet kortárs dokumentumokkal, írásokkal mutatja be a Karácsony–Márki-Zay-féle amerikai pénzgyűjtés kicsinyített változatait.
Márki-Zay Péter az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje beszédet mond az ellenzéki pártok Egységben a szabad Magyarországért! címmel tartott megemlékezésén, az Andrássy úton az 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulóján, 2021. október 23-án
Forrás: MTI
Fotó: Szigetváry Zsolt
A Magyar Nemzet cikksorozatában az is látható lesz, hogy a külföldi pénzügyi körök pártfinanszírozásban való megjelenése, majd privatizációs részvételük egy, a 90-es években már alkalmazott balliberális modell. A külföldi befolyás másik pillére a Magyarországon működő nem kormányzati szervek hálózatának kiépítése és az Egyesült Államokból történő folyamatos pénzelése volt.
Hónapok óta foglalkoztatja a közvéleményt a „dollárbaloldal” ügye. Kósza pletykák addig is terjedtek erről, de végül nyár végén maga Márki-Zay Péter vallotta be, hogy százmilliókat – sőt, mint utóbb kiderült: 1,8 milliárd forintot – kaptak a tengerentúlról. A pénzt egy alapítvány gyűjtötte össze, amelynek alapítója nem más volt, mint Korányi Dávid, Karácsony Gergely főtanácsadója, a Soros-hálózat régi megbízható embere. Ahogy a balliberális 24.hu podcastjában nemrégiben összefoglalták: „Ez a tengerentúli kapcsolat […] az ellenzéki folklór szerint ez korábban Karácsony Gergely alatt volt. […] De mivel az a projekt különböző okok miatt összecsuklott […], ez a háttér megtalálta az útját Márki-Zay Péterhez.”
A rendszerváltás óta példátlan volumenű és intenzitású külföldről történő választási beavatkozásról van szó, ugyanakkor maga a balliberális politika külföldi finanszírozása nem előzmény nélküli. A mostani ügyben is rendre felbukkanó Bajnai Gordon és Szigetvári Viktor nevével fémjelzett Együtt párt megalapítása előtt, de már a Bajnai-kormány bukása után ők ketten a Haza és Haladás Alapítvány színeiben politizáltak, amely súlyos, százmilliós nagyságrendű forrást kapott a Center for American Progress nevű, részben Soros György által támogatott amerikai intézménytől.
Az úttörők az amerikai pénzek terén: az SZDSZ
„Amerikai alapítványtól kaptunk támogatást, ugyanakkor ez a támogatás a bankszámlánkon maradék nélkül megtekinthető. Az amerikai törvények rendkívül szigorúan tiltják politikai pártok alapítványok általi támogatását. Az az alapítvány, amelyik politikai pártot támogat, elveszíti adókedvezményeit” – mondta Vidos Tibor, az SZDSZ ügyvezető titkára az MTV Híradójának 1990. január 3-án. Ami nem került szóba a felvételen, az az a tény, amelyet 2011-ben az Átlátszó mutatott be. Eszerint az SZDSZ a magyar pártok közül elsőként, már 1989-ben (!) adománygyűjtésbe kezdett az USA-ban.
Érdemes megfigyelni azt a tényt, hogy már akkor, 33 évvel ezelőtt nagyon hasonló modellt dolgoztak ki a magyarországi balliberálisok támogatására. Mind az SZDSZ nevében Vidos, mind pedig a párthoz közeli Európai Magyarország Alapítvány nevében Kis János, a párt későbbi első elnöke egyazon napon, 1989. november 20-án a The Bancroft Group LP-t bízta meg pénzgyűjtéssel. Az ezt bizonyító dokumentumok ma is elérhetők, és ami külön érdekes, hogy az amerikai igazságügy-minisztériumánál az SZDSZ-nek az 1938-as, külföldi ügynökök regisztrációjára vonatkozó jogszabályra, az úgynevezett FARA-törvényre hivatkozva kellett bejelentést tennie az „ügynöke” személyéről:
Az Európai Magyarország Alapítvány nevében Kis János pontosan ugyanazokkal a feladatokkal bízta meg a Bancroft-csoportot, mint amellyel az SZDSZ.
Az alapítvány arról is „vallott” az amerikai igazságügy regiszterében, hogy akkoriban – 1989 vége felé – „Bródi János” és „Korniss Mihály” finanszírozzák őket. Ha elírás történt, akkor nyilván a híres zenészről és a neves íróról lehet szó, ahogy erre a Heti Válasz is felhívta a figyelmet 2015 októberében. A lobbiszerződések egyébként a hetilap szerint 1994. január 25-ig voltak hatályban, tehát nagyjából a második szabad országgyűlési választások kampányának kezdetéig.
De hogyan került a képbe éppen a Bancroft Group LP? Erre a válasz egy bizonyos Fred Martin személye, aki kampánytanácsadóként dolgozott az SZDSZ-nek 1989–90-ben, illetve a Bancroft Group elnöke volt. Martin a New York Timesban 1990-ben részletesen is elmesélte kampányélményeit. Sőt később a Bancroft beszállt a magyarországi privatizációba, abba a gyors ütemű, nagyrészt külföldiek részére történt magánosításba, amelynek legkomolyabb szószólója – nincsenek véletlenek – éppen a Szabad Demokraták Szövetsége volt.
A sorozat következő részében a lap tovább boncolgatja az SZDSZ felé áramló külföldi pénzek forrását, sorsát, illetve azt, hogy a hazánkba guruló dollárokért cserébe miként formálhatták a belpolitikát a tengerentúlról.
A teljes cikket itt olvashatja el
