Valódi megoldást jelent-e a biológiailag lebomló műanyagokra való áttérés?

2021.07.01-től hatályba lépett a 301/2021. (VI.1.) Kormányrendelet az egyes egyszer használatos műanyagtermékek forgalomba hozatalának korlátozásáról. A rendelet többek között az egyes műanyagtermékek környezetre gyakorolt hatásának csökkentésérő szóló, (EU) 2019/904 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.

Az egyszer használatos műanyag termékek forgalmazása került betiltásra, mint pl. tányérok, evőeszközök, szívószálak, polisztirol étel- és italtárolók, valamint az oxidatív úton lebomló - ezáltal mikroműanyag szennyezést okozó - műanyagtermékek. A jövőben ezen termékek pótlására természetes alapanyagú, biológiai úton lebontható termékeket lehet csak használni, amelyek hulladékká válásuk után biológiai úton bomlanak le. 

Hogyan jönnek létre és miért problémások a mikroműanyagok? A mikroműanyagok a műanyag hulladék nem a biológiai lebontás, hanem a szél-víz-hőmérsékleti ingadozás általi oxidatív mállás során létre jövő, néhány tíz mikronos vagy még finomabb részecskékké való átalakulása a természetben. Az élő vizekből ezek a mikrorészecskék a táplálékláncba is bekerülhetnek, ami több környezeti és egészségügyi problémát okoz az élővilágban és az emberekben. Gondoljunk csak a Tisza szennyezésére!

De miért kerül a műanyag hulladék a természetbe? Mert az emberek eldobálják azt! Ha a műanyag hulladék a szabályos hulladékáramba kerülne, akkor nem bomlana, nem mállna el, hanem újra hasznosulna: vagy új műanyagot csinálnának belőle, ha a sárga kukába kerül; vagy energiát nyernének a fekete kukában található egyéb, fűtőértékkel rendelkező hulladék-fajtákkal együttesen, másodlagos tüzelőből. 

A probléma tehát a műanyag hulladék nem rendes, szabálytalan elhelyezése nem a szelektív, vagy vegyesen gyűjtött települési szilárd hulladék hulladékedényeibe! 

Az EU országaiban, így Magyarországon is, óriási erőfeszítéseket teszünk, és elértük már a nem csekély eredményt a szemetelés csökkentése érdekében. De a szennyezés nem ismer határt, így a szomszédos országok műanyag hulladéka is bekerül az élő vizeinkbe. Az Európán kívüli, fejlődő országokban a helyzet még többszörösen súlyosabb ezen a téren.

Mik is a biológiailag lebomló műanyagok, hogyan készülnek? Tényleg jók?

A biológiailag bomló hulladékok a mikroorganizmusok segítségével átalakulnak vízzé, szén-dioxiddá, valamint csekély maradék-biomasszává. A biológiailag bomló műanyagok alapanyaga a mikrobiális, növényi vagy fosszilis eredetű anyag, ill. ezek kombinációja. A biolebontás során tehát a biológiailag bomló műanyag hulladék újrahasznosítása alig jelentkezik, miközben az eredeti előállítása a természeti erőforrások és energia igénybevételével jár!

Az elfogadott körforgásos gazdaság koncepciója értelmében a műanyag hulladékot elsősorban anyagában kell újrahasznosítani, tehát új műanyag gyártásához felhasználni. Biológiailag lebomló műanyag hulladékok komposztálásával – bármennyire is hasznos talajpótlásra a komposzt - nem állíthatók elő új műanyagok, és az eredeti előállításukhoz felhasznált összes anyag és energia elvész!

A biológiailag lebomló műanyagra való áttérés tehát a félmegoldás! A teljes megoldás a műanyag hulladék szabályos anyagáramba való elhelyezése, majd reciklálása.

Ehhez korszerű eszközöket fejleszt a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kara: az ún. NIR szeparátor segítségével a műanyag hulladékot fajtákra választja szét, ezt követően a fajtatiszta alapanyagból könnyen állíthatók elő az új műanyagok.

És a kör bezárul!

E célok megvalósításához elengedhetetlen a megfelelő szakember utánpótlás, amely környezetmérnök képzés elérhető a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karán.

DR. BOKÁNYI LJUDMILLA PhD, CSc

egyetemi docens

Miskolci Egyetem Nyersanyagelőkészítési és Környezeti Eljárástechnikai Intézet

(PR cikk)