Hulladékelhagyás és környezet

Tapasztalat: Nem csak az számít, hogy ki mit tesz vagy nem tesz a környezetéért. Az is fontos, ki merre tart. Senki sem mondhatja magáról, hogy minden tudás birtokában van, azt meg különösen nem, hogy mindig mindent a legjobb belátása szerint tesz. Semmi baj, előttünk az élet!

Születhetünk igen jó helyre, szüleink és tanáraink lehetnek nagyon példamutatóak, ha mi mégsem lessük el tőlük a megfelelő életvezetési technikákat. Vagy ha mégis, mások előtt nem merjük vállalni azokat. És születhetünk olyan helyre, élhetünk olyan környezetben, ahol igen kevés a jó példa, ahol semmi esélyünk a rendezett környezet megteremtésére, mégis felkelhet bennünk a vágy a szép környezet iránt. A mások szép környezetének megteremtése iránt is.

Ugyancsak érdekes lehet, hogy mekkora területre terjed ki figyelmünk – az íróasztalunkra, a szobánkra, a teljes lakásunkra, esetleg a lépcsőházunkra is? Iskolánkra, munkahelyünkre, a házunk előtti járdára? Merjük a hulladékot nem eldobni akkor is, ha alkalmi utcai társaságunk tagjai mind eldobják? Merjük a házunk előtti járdáról felszedni a szemetet akkor is, ha azt a szomszéd észreveheti? Felismerjük, hogy nem a mi dolgunk az utcaseprők munkával való ellátása?

Nagy-nagy türelem kell a környezetünkben élő emberekhez, de magunkhoz is. Bízzunk a környezetünkben élők folytonos javulásában, de a magunkéban is!

Jó három évvel ezelőtt volt szerencsém egy változatos összetételű, főleg diplomás miskolci társaság ülésén részt venni, egy magántulajdonban lévő, ugyanakkor szabadon látogatható kéthektáros kert siralmas állapotáról volt szó.

A vélemények egyöntetűen az áldatlan állapot megoldhatatlanságát bizonygatták. Az áldatlan állapot a rengeteg hulladéknak a területre hordásából, illetve szétszórásából adódott. Azt egyből felismertük, hogy az egyszeri rendrakás nem sokat segít. Két család összefogásával sikerült a kampányszerű munkákat elvégezni, azóta már csak a napi félórás felügyeletre van szükség.

Kik látogatták a területet? A teljesség igénye nélkül: Fémhulladékgyűjtők, hajléktalan férfiak reggeltől estig (és estétől reggelig), a környező települések húsz év feletti ifjúsága, miskolci középiskolás társaságok iskola után vagy iskola helyett, kutyasétáltató emberek. Hétvégeken kiegészült ez a kör a szemétgyűjtő edények tartalmának előválogatóival.

Mit hagytak maguk után a fenti csoportok? Apróra tört üvegpalackokat,  ételmaradékot, ripityára tört műszaki eszközöket, matracokat, elszennyeződött ruhákat, műanyag és papírszemetet, feszítő vasakat, egyéb emberi és állati  hagyatékot, ledöntött sírköveket.

És ma mit hagynak? Hagynak, de sokkal kevesebbet. A szétszerelésre szánt készülékeket nem idehozzák, a szándékos rongálás szinte megszűnt, a szándékos üvegtörés is, az otthagyott kutyagumi ritkább.

A kertet kisgyermekes családok újra látogatják. Ez utóbbi tény mindent elárul. Megérte.

Németh Géza
Miskolci Egyetem,
Gépészmérnöki és Informatikai Kar
Gép- és Terméktervezési Intézet