A vármegye gazdasága erős lábakon áll

Eseménydús, hullámvölgyekkel nehezített év van mögöttünk a gazdasági folyamatok alakulása szempontjából is. A világgazdaság mellett a hazai is bőven tartogatott kihívásokat, olyan nehézségeket, amelyek az újratervezést napi rutinná tették a cégeknél. Bihall Tamással készített interjúnkban arra vállalkoztunk, hogy sorra vegyük a globális kihívásokat és az arra adott helyi, vármegyei válaszokat.

2022-re a világ kilábalt a koronavírus okozta recesszióból, az ellátási láncok kezdtek visszaépülni, amikor jött az újabb globális sokk, az orosz-ukrán háború. A következmények átírták az elmúlt több mint egy év gazdasági történéseit hazánkban is. A kamara tapasztalatai szerint milyen hatással volt, és milyen hatással van a vármegye cégeire ez a konfliktus?

Nehéz éveken vagyunk túl, és ez a mostani is egy nehéz év. A vállalkozók szemszögéből négy periódusra osztható az elmúlt több mint egy esztendő. Az első szakasz 2022 elejére tehető, amikor a Covid leküzdése után, egy – a vármegyei és országos gazdasági teljesítménymutatókat tekintve is – sikeres 2021. évi zárást követően nagyfokú bizakodást, várakozást, optimizmust tapasztaltunk a vállalkozások vezetői körében. Aztán február 24-én kitört a háború, majd jött az energiaválság, a szállítási bizonytalanságok, az erősödő infláció és mindezek megtörték a pozitív hangulatot. Mi úgy tapasztaltuk, hogy a tavalyi év második félévére ezeket a halmozódó negatívumokat már sokként élték meg a cégek. Hónapról hónapra nőtt a bizonytalanság, nem lehetett tudni, hogy mire számíthatnak, hogyan tudnak túlélni? A kamara próbált ezekben az ügyekben, helyzetekben erős partner, támasz lenni, de egyértelmű volt, hogy a gazdasági szereplők elbizonytalanodtak. A harmadik periódus az év vége felé következett be, és az alkalmazkodó képesség megjelenését hozta. Kialakult az „együtt kell élnünk vele” gondolkodás, és a vállalkozók elkezdték beépíteni a helyzetre adható válaszokat, egyéni megoldásokat az üzleti stratégiájukba. Megjegyzem, ez az alkalmazkodás, a válságok, a nem várt szituációk kezelése egyébként is jellemzi a vállalkozói hozzáállást. A negyedik periódus napjainkban is zajlik. Már látjuk, mi a megoldandó feladat, és az is érzékelhető, hogy a cégek működése akár az idei évben is reményt keltő, pozitív lehet. Hozzáteszem, azért a gazdaságban a legnagyobb kihívást most is a bizonytalanság jelenti, hiszen szinte egyik napról a másikra olyan váratlan események befolyásolhatják az üzletmenetet, amire helyben, a mi vármegyénkben nem lehet felkészülni. Lásd az izraeli tragédia, konfliktus, amelyről – most, október első felében, amikor beszélgetünk – még nem tudni, milyen hatással lesz az olaj világpiaci árára, és milyen további negatív trendeket generál a világgazdaságban. De a bizonytalanságokkal együtt azt kell, hogy megállapítsam, hogy a vármegye gazdasága erős lábakon áll, és talán ennél is fontosabb a vállalkozói elszántság, ami a nehéz idők túléléséhez alapvető hozzávaló. Örömmel látom, hogy megnőtt az egymástól való tanulás igénye és képessége. Sokszor teszik fel a kérdést a kamarában, hogy „Mások ezt hogyan oldják meg?”, „Te ezt, hogy csinálod?”. Ez is mutatja a közösségek, a kamarai közösségek erejét.

Megnyugtató hallani, hogy a vármegye gazdasága erős lábakon áll, mely ágazatok adják ezt a biztos fundamentumot?

Vármegyénk két fajsúlyos gazdasági lába a gépipar – benne az autógyártáshoz kapcsolódó tevékenységek – és a nehézvegyipar. Mind a két terület meghatározó cégei stabilak, annak ellenére, hogy kismértékű visszaesés náluk is tapasztalható. Beruházásaikat teljesítik, újakat kezdenek, és az export teljesítményük is kiemelkedő a vármegye egészét tekintve. Mindezek mellett több tízezer embernek adnak munkát, hatással vannak az oktatásra, és természetesen a többi gazdasági terület működésére is.

Ezen túl a lassanként húzóágazattá váló idegenforgalom és turizmus sem teljesít rosszul. A sikeres 2023-as nyári szezon után további fellendülésre van kilátás, hiszen a vármegye természeti adottságai, kulturális és építészeti öröksége, valamint a fejlesztések bizakodásra adnak okot. Hogy egy új területet kiemeljek: a kerékpárturizmus például komoly lendületet kapott a jelentős fejlesztéseknek köszönhetően, és ez az ország egyik kerékpáros paradicsomává teheti vármegyénket. Hogy ez milyen mértékben valósul meg, az függ az úthálózat kiépítettsége mellett a kiegészítő fejlesztések színvonalától, minőségétől, a vendéglátóhelyek, szálláshelyek működtetőinek hozzáállásától, és az önkormányzatok együttműködésétől is. Számos teendőnk van még, mindenekelőtt a vármegyeszékhely és a vállalkozók erőteljesebb együttműködésére van szükség.

A stabil alapokat biztosító húzóágazatok mellett azonban vannak olyan gazdasági szegmensek, amelyek kevésbé ellenállók, megszenvedik a válság következményeit…

Igen, sajnos vannak kedvezőtlen adottságú területeink is, mint például a kiskereskedelem. A kereskedelmi forgalom országosan is jelentősen csökkent, az emberek takarékos üzemmódra álltak át, és ez a tendencia főleg a kisebb egységeket érinti kedvezőtlenül nálunk is. Az építőipar helyzete sem rózsás, kevés a munka, szinte valamennyi cég a túlélésért küzd napi szinten. Persze a kereslet általános csökkenése miatt más szolgáltatási területeken is beszűkültek a vállalkozások lehetőségei. De ezzel együtt, méréseink szerint nem esett vissza a vállalkozások száma vármegyénkben. Persze vannak megszűnő cégek, vagy tevékenységüket szüneteltető vállalkozók, de mindig vannak új belépők is a rendszerbe.

A kamarának is szüksége volt az újratervezésre? Megváltoztatta a munkát, a célokat ez a kihívásokkal teli gazdasági környezet?

A pandémia idején, 2020-ban nagyon hamar rájöttünk, hogy a kamarai munkánkat jelentősen újra kell szervezni. Az akkor kialakított két fő pillérünket azóta is tartjuk és erősítjük: vagyis információt adunk a cégeknek minden aktuális gazdasági trendről azért, hogy döntéseiket széles ismeretanyagra alapozhassák. A másik oldalon információt kérünk a cégektől, hogy kamaraként ténylegesen lássuk, milyen helyzetben vannak ágazatonként, földrajzi elhelyezkedés, méretnagyság szerint. Ebben a folyamatban a digitális kommunikációnk alapvető fontosságúvá vált, és a mai napig kamarai munkánk meghatározó elemének számít. A másik fontos feladatunk a lobbizás.

 Számtalan esetben vált szükségessé, hogy elsősorban a kormánnyal – a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarán (MKIK) keresztül –, vagy a kormányhivatallal, az önkormányzatokkal is konzultáljunk arról, hogy a vállalkozások működőképességét hogyan lehet támogatni.

Mondana erre konkrét példákat? Milyen területeken sikerült hatékony lobbi tevékenységet folytatni a kamarának?

A Covid okozta nehézségekkel, az energiasokkal, a háború miatti válsághatásokkal összefüggésben tett a kamara javaslatokat a kormány asztalára. Így az MKIK közvetítésével sikerült „kijárni” többek között a feldolgozóipari és turisztikai energiatámogatást, a gyármentő programot, a Széchenyi Kártya Program kínálatának bővítését, a kamatstopot és a hitelmoratóriumot, a helyi adók befagyasztását, a garantált bérminimum és minimálbér alkalmazását. Helyi szinten sikeresen lobbiztunk – a bezárást követően – a Barlangfürdő újranyitásáért, hiszen Miskolctapolca idegenforgalmi vonzerejének ez az alapja. Úgy gondolom, mindezek eredményes, hasznos lépések voltak, és pozitív hatásként értékelem, hogy a foglalkoztatási mutatóink jelentősen nem romlottak, sőt a munkaerőpiacon továbbra is a kereslet dominál a mi vármegyénkben is. Azért működünk együtt a kormányhivatallal, kiemelten a foglalkoztatási főosztállyal, azért veszünk részt a területi paktumokban, mind vármegyei, mind városi szinten, hogy a gazdaság számára szükséges munkaerőt biztosítani tudjuk. A beruházások által generált új munkahelyek pedig felvetik a külföldi munkavállalók alkalmazásának kérdését is. A kamarában erről már rendeztünk fórumokat, és terveink szerint az új szabályok ismeretében ezt folyamatosan tesszük majd a jövőben is.

Ha már a beruházásokat említette, az elmúlt hónapokban igazi beruházási dömpingről adott hírt a sajtó, amely elsősorban Miskolcot és az agglomerációt érintette. Ez már a fény lenne az alagút végén?

Bár a KSH rendelkezésünkre álló adatai szerint az év első negyedévében 11 százalékkal visszaesett a beruházási tevékenység, de a két húzóágazatban a vegyiparban és a gépiparban továbbra is jelentős fejlesztések folynak. Örömteli az is, hogy Miskolcra és környékére komoly beruházásokat jelentett be a kormány, és a térség gazdasága számolhat ezeknek a beruházásoknak a fejlesztő hatásával. Jó, hogy gyárat épít nálunk például a Meleghy Automotive Hungary Kft., hogy befejeződtek a kínai Chervon Auto miskolci gyárának építési munkálatai, hogy felavatták a GKN Automotive Hungary gyárát Felsőzsolcán, szintén pozitív hír, hogy 18 milliárdos fejlesztésbe kezdett a Robert Bosch Energy and Body Systems, és szerencsére még folytathatnám a sort. De ez még nem a fény az alagút végén. Arra azonban talán elég, hogy, ha ezen az úton továbbhaladunk, kivisz minket az alagútból. Ebben a haladásban meghatározó szerepe lesz a kutatás-fejlesztésnek, az innovációs folyamatoknak, valamint a minőségi képzésnek. Ezért a Miskolci Egyetemmel és a térség szakképző centrumaival szoros együttműködést folytat a kamara annak érdekében, hogy a munkaerőpiac igényeit minél hatékonyabban vegyük figyelembe az oktatási intézményekben. Az oktatás és a képzés magas minősége egyúttal lehetőséget ad arra, hogy választ adjunk az egyik legnagyobb vármegyei kihívásra: a fiatalok helyben tartására. Ez nyilván egy bonyolult, összetett kérdés, hiszen a színvonalas képzés mellett jól fizetett munkahelyek kellenek, de szükséges a lakókörnyezet megfelelő infrastruktúrája az úthálózattól az óvodákig, hogy a családok szívesen maradjanak, telepedjenek le vármegyénkben.

A prognózisok szerint 2024. már az egyszámjegyű infláció éve lesz. A kamara tapasztalatai szerint ez reális előrejelzés?

A kamarai tapasztalatok és az említett prognózisok egybecsengenek: vége a visszaesés időszakának, 2024 várhatóan már a gazdasági növekedés éve lesz. Csökken az infláció, nőnek a reálkeresetek. Ami a mi munkánkat illeti, a kamara tovább erősíti a vállalatokkal kialakított közvetlen és erős kapcsolatrendszerét. Ennek keretében – gazdaságfejlesztési célzattal – számos új akciót indítunk majd el. Működtetjük a Széchenyi Kártya Programot, amely a piacon ma a legjobb finanszírozási eszköz, közösen mutatjuk be az autóipar fejlesztési kihívásaira adott válaszokat az ország legnagyobb autóipari klaszterével a NOHAC-al, és nagy reményeket fűzünk az Északkelet-magyarországi Gazdaságfejlesztési Zóna megerősítéséhez is. Tervezzük, hogy az igényekhez igazodva erősítjük a Zóna hat vármegyéjének gazdasági együttműködését, legyen az ipari, idegenforgalmi, munkaerő, vagy infrastrukturális terület. Bízunk abban, hogy az előttünk lévő esztendő már nyugodtabb és sikeresebb lesz.

Pr cikk