Ezermester, munka nélkül

Putnok - Többek között képzett borász és kézműves, s akár kemencét épít. Ha nem kell a munkája, akkor sem tétlen. Arcok a megyéből: Hajdúné Bodrogközy RozáliaSzületése óta Putnokon él a most 56. évében járó Hajdúné Bodrogközy Rozália.

Ahogy adta az élet

- Rá voltam kényszerítve, hogy már nagyon korán minden ház körüli munkát elvégezzek, mivel az én dolgos édesapám 40 évesen megvakult. Addig építésvezető volt, emellett olajképeket festett, gazdálkodott és folyton barkácsolt. Amiben lehetett, segítettem neki. Harmincéves voltam, amikor meghalt, akkor eladtam az állatokat, megszereztem a virágkötő képesítést (Kakuk Lajosnál tanultam Miskolcon), s egy kis virágboltot nyitottam. Mindig is volt szépérzékem, gyönyörű csokrokat, koszorúkat készítettem. Több mint 10 esztendeig jól ment az üzlet, akkor allergiás lettem. Nem találták az okát, a virágokra gyanakodva orvosi javaslatra felhagytam a bolttal. Tanulásra adtam a fejem: kereskedő-boltvezetőnek, ingatlanközvetítőnek tanultam, de elhelyezkedni egyikkel sem tudtam. Szabadidőmben gobleineket készítettem. Mígnem az egyik BNV-n megtetszett egy ügyes kis gép, amelyen egy hölgy pezsgősüvegeket gravírozott. A leírásból kiderült, hogy nemcsak üvegre, műanyagra is lehet gravírozni, fába is lehet faragni vele. Megvásároltam, s mindent ki is próbáltam. Még festett strucctojásra is sikerült mintát csiszolnom. Van, amelyikből lámpát készítettem, s olyan is, amelyik egyedi urnának is alkalmas volna - meséli Rozália.

Később elvégezte a kézműves tanfolyamot, aminek birtokában a putnoki önkormányzat közfoglalkoztatásban alkalmazni szokta a helyi múzeumnál - sajnos csak addig, amíg az állami támogatásból futja. Tavaly például 6 hónapig. Két alkalmazás között pedig marad a segély.

Minden ide köti

- Játszóházakban hímzésre, szövésre, csipkeverésre szoktam tanítani a gyerekeket a múzeumban, valamint ajándéktárgyakat készítek az önkormányzat számára, illetve néhányat eladásra is kitesznek rendezvényeken. Csakhogy ez kevés a megélhetéshez. Mobi kemencét is készítettem már az önkormányzatnak, és magamnak is egyet. Tagja vagyok a Fügedi Márta Népművészeti Egyesületnek, annak keretében is árulhatnék, de a 25 ezer 500 forint segélyből nemigen engedhetem meg magamnak, hogy Miskolcra utazzak - mondja Rozália, nem titkolt keserűséggel. - Én gondoskodom a 84 éves édesanyámról, jószerivel ő tart el az ő nyugdíjából. Fűtési idényben az ő kis lakásában élünk, azon túl pedig az édesapámról rám maradt óriási házban, amely kifűthetetlen, ugyanakkor eladhatatlan. Édesanyám és a ház is ideköt, márpedig az önkormányzaton kívül helyben nincs, aki munkalehetőséget kínálna. És még a jelennél is félelmetesebb a jövő: a nyugdíjhoz még 10 év munkaviszony kellene. Mi után számolják a nyugdíjat, a segély után?!... Öt szakmám van, a már említetteken túl: borász, nővényvédelmi szaktanácsadó, ingatlanközvetítő és -becslő. Én többet már nem akarok tanulni, hiszen ezekkel sem megyek semmire. Dolgozni szeretnék, s megélhetést a munkámból.

ÉM-SzK