A végtelen hit költészete

A szeretetszolgálat keretében ismertem meg Gulyás Fruzsit és édesanyját, Gulyásné Vastag Irént, Csiri nénit. Vele és édesanyjával beszélgettem művészetről, kultúráról.

– Csiri néni matematikusként végzett, szabadidejében mégis versmondó körbe jár. Honnan ered az irodalom szeretete?

– A Földes Ferenc Gimnáziumban az irodalmi színpad tagja voltam. Nagyon szerettem verset mondani, így amikor érettségiztem, megfordult a fejemben, hogy magyar-matematika szakos tanár leszek.

– Hogyan csatlakozott a korábban említett versmondó körhöz?

– A Földesből egy volt irodalmi színpadtársam hívott meg az egyházi kötődésű körbe. Elsősorban hittel, hazafisággal kapcsolatos műsoraink vannak, most például az Eucharisztikus Kongresszusra készülünk, melyben pap- és egyházi költők verseit szavaljuk az Eucharisztia témájában.. A versmondás nekem kiteljesedés, de szolgálat is egyben, ezért nagyon szívesen csinálom.

– Egy másik szolgálatot is teljesít: látássérülteknek olvas fel hangoskönyveket.

– A lányunk, Fruzsi látássérült, innen az indíttatás. Két éve jött létre a Bodor Tibor színész, szinkronszínész nevét viselő Kulturális Egyesület, amely önkéntesek segítségével veszi fel a hangoskönyveket. Ezek a látássérültek számára online elérhetőek a Vakok Egyesületétől kapott kóddal. Én egy éve csatlakoztam hozzájuk, nagy büszkeségem, hogy azóta 7 könyvet is felolvastam már, melyek egyenként 10-12 óra hosszúságúak.

– Kapnak visszajelzést a felolvasók a hallgatóságtól?

– Igen. A legelső könyv után egy hallgatóm megköszönte a „mosolygós hangomat”, s versek felolvasására biztatott. Így vettem a bátorságot, és Wass Albert összes versét és Ákos verseiből is egy kötet felmondtam.

– Fruzsi, hány évesen kezdett el érdekelni az irodalom, az írás?

– Általános iskolában szerettem meg az irodalmat, és a mai napig örömforrásom. Kiskoromban még csak történeket, meséket írtam, nagyjából 10 éve, középiskolásként kezdtem el verseket írni.

– Van kedvenc költőd, vagy versed?

– Nagyon szeretem Radnótit, Adyt és József Attilát. A kedvenc versem a Tétova óda.

„Mást kaptam én:

adnom kell a lélek világosságát tovább, az örömöt,

növelni másokban a reményt

nincs olyan, hogy elveszett minden.”

Az idézet az általad írt egyik kedvenc versemből való. A vers címe: Sötétben. Inspirálja a betegséged a verseidet?

– Igen, volt néhány versem, aminek ez volt a témája. De általában nem erről szoktam írni.

– Ki jegyzi le a verseidet?

– Korábban én írtam le laptoppal, most már a szüleim szokták. Néha éjszaka jut eszembe egy vers, ilyenkor reggelig fejben kell tartanom, hogy elmondhassam nekik. Az egyik műtét után egy ideig nem tudtam beszélni, ekkor betűnként kellett lediktálnom a gondolataimat. Anya mondta az ábécét, én pedig a számmal jeleztem annál a betűnél, amelyik éppen következett.

– Mi a célod a verseiddel?

– Elsősorban az, hogy észre vegyék az emberek, mennyi öröm veszi őket körül: a napsütés, egy mosoly, a finom ebéd. A verseim ezért pozitív hangvételűek. Fruzsi mindenki számára példakép lehet az érzékenysége, a hite miatt. Elég csak nyitottnak lennünk és visszamosolyognunk rá. Azt hiszem, innen lehet felismerni a földön élő angyalokat.

Horváth András, Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium 10. c