A foci szeretete élteti őket

Karácsony első napjának délelőttjén is lehet futballozni. Nyékládházán ezt tették, teszik.

Meghívásom szívből jött és elementáris erővel hatott.

– Mi már harmincnégy esztendeje mindig december 25-én játszunk! – lelkendezett a vonal végén Veres Lajos, a Nyékládházi Sportegyesület elnöke, majd, hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon, így folytatta: – Ön évtizedek óta ígéri, hogy meglátogat minket, de még soha nem tette meg...

A szentestét követően

Karácsony ide, családi „merénylet” oda, az ilyen szavak előtt fejet kell hajtani – szóval irány Nyékládháza. Az öltözőben Galuska László, aki huszonhét évig volt a város első embere, „sporttörténelmi” szavakkal rukkolt elő: – Ládháza és Nyék 1932-ben egyesült – sorolta az egykori tanácselnök, majd polgármester. – Ennek tiszteletére és a karácsonyi fényék erősítése érdekében 1977-ben Polgári Béla találta ki, hogy az egységes Nyékládházán focival köszöntsük a majd nyolcvan évvel ezelőtti eseményt. Úgy válogatjuk össze a csapatokat, hogy a Tiszaújváros felé eső részen lakók Ládházát, a hegy „alattiak” pedig Nyéket képviselik.

Arra a kérdésemre, hogy miért éppen az ünnep első napján lépnek pályára, Veres Lajos elmondta: a szentestét követően mindenki otthon van, senki nem dolgozik, így a toborzás nem okoz gondot, értesíteni senkit nem kell, az aktívakat és az öregfiúkat a szívük viszi a sporttelepre. A megyében, de tudomásuk szerint az országban sincs az övékéhez hasonló szép hagyomány, amelyből nem engednek. Ha havas volt a pálya, gépekkel tolták le a téli paplant, ha tócsák álltak a gyepen, „kiseperték” a vizet.

Ládházi fölény

A szervezők (Paksi László, Bárczi Attila, Győri József és társaik) az elmaradhatatlan forralt bort kínálva mosolyt fakasztó szavakkal rukkoltak ki. Elmondták, hogy a nagy meccs előtt egy héttel már nem köszönnek egymásnak, aztán – bár hivatalos statisztika nincs – a ládháziak rendre arra emlékeztetik a nyékieket, hogy négy döntetlen mellett vagy huszonnégyszer nyertek és csak hatszor kaptak ki. Az idősebbek pedig még azt is tudják, hogy a Karácsonyi Kupa egyéni csúcstartója Bakk Tivadar, aki nem kevesebb, mint harminc meccsen állt a kapuban.

A találkozót a hajdan együttesen 199 NB I-es meccset dirigált Bognár István és Kurmai Zoltán vezette, majd mindenki az egyik vendéglő felé vette az irányt. Karácsony első napjának delén ritkán adatik meg, hogy forró csülköt tálalnak fel, mustárral, tormával – a sport, a barátság, a béke és a szeretet jegyében. Köszönöm, köszönjük a nyékládháziaknak, csak így tovább, egészen a 100. mérkőzésig!

Kolodzey Tamás

Jegyzőkönyv

Ládháza – Nyék 6-1 (4-0)

Nyékládháza, 100 néző. V.: Bognár, Kurmai.

Ládháza: Bakk (Szabó Á.)– Kuzma, Gilányi, Vidinczei, Gál (Erdei P.), Szabó J. (Demeter), Nagy S. (Fejes), Fodor (Szimcsera T.), Erdei J., Tóth L. (Tóth R.), Resetár (Szimcsera N.). Edző: Győri József.

Nyék: Bodolai – Pető, Gál, Hriczó, Lengyel Z., Molnár (Kádár), Kerékgyártó (Mida), Lengyel P., Boncsér, Zöld, Bóta. Edző: Bodolai István. G.: Tóth R. (2), Resetár (2), Erdei J., Szimcsera T., ill. Lengyel P.