A futball nélkül ezután sem tud élni

Miskolc - A sportvezető negyedszázadon át töltötte be a megyei labdarúgó szövetség vezetői tisztségét. Interjú: Balázs Andrással, az MLSZ megyei igazgatóságának volt társadalmi elnökével.

Mandátumának lejárta után a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöksége nem hosszabbította meg Balázs András megbízatását, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Labdarúgó Szövetség élén, helyére Tatárka Józsefet, Mád polgármesterét nevezte ki. Az egykori elnök alighanem országos csúcsot állított fel, hiszen két és fél évtizedig volt a sportág helyi első embere.

Úgy tűnik, hogy a napokban véget ért a hosszú pályafutása. Ön is így gondolja?

Balázs András: Ami a labdarúgást illeti, alighanem így van. Az MLSZ döntése nem lepett meg, de a formája enyhén fogalmazva sem volt elegáns. Sokat kaptam, ugyanakkor sokat is adtam a sportágnak, ezért huszonöt esztendő után talán nem így kellett volna elköszönni tőlem.

Nem gondolt arra, hogy a bajnokság végén bejelenti: kész, vége, nagyon köszöni, ennyi volt?

Balázs András: Igen, gondoltam rá. Viszont a megyei elnökségi ülésen a tagok megnyilvánulásai és a klubok képviselőinek visszajelzései alapján úgy éreztem, hogy maradnom kell. Elismerem, hogy rosszul mértem fel az esélyeimet.

Kitől és mikor tudta meg, hogy az MLSZ elnöksége a jövőben már nem számít a munkájára?

Balázs András: Az „ítélet” napján kaptam egy telefont, de nem Budapestről. Aztán a megyei ligaülést követő napon az Észak-Magyarországból hivatalosan is megtudtam, hogy nincs rám szükség.

Így képzelte el a búcsút?

Balázs András: Nem, semmiképpen nem, de ezen felesleges rágódni, hiszen az én személyem már senkit nem érdekel. A mondást idézem: a mór megtette kötelességét, a mór mehet.

Sokan azt mondják, hogy mivel az elnökségük csak több hónapos késéssel, az MLSZ illetékeseinek nyomására nevezte ki saját játékvezetői bizottságuk elnökét, ez a hercehurca pecsételte meg az ön sorsát…

Balázs András: Akár találgathatnék, ennek azonban nincs értelme. Az tény, hogy akadtak ütközéseim, és ezek nem hajtották a malmomra a vizet.

Huszonöt éves munkája után kapott-e a megyéből elismerő telefonokat?

Balázs András: Ha azt mondom, hogy nagyon sokat, akkor azt vetik majd a szememre, hogy dicsekszem. Ha ennek az ellenkezőjéről beszélek, akkor rám sütik, hogy nem vagyok őszinte. Ezért elárulom az igazságot: napokig csöngött a telefonom. A megyei elnökkollégáim, a régiók igazgatói, az egyesületek elnökei, a csapatok vezetői és edzői egymást váltva köszöntek el tőlem.

Mire a legbüszkébb az elmúlt negyedszázadból?

Balázs András: Nagyon hosszú ideig elnökösködtem. A negyedszázad alatt rengeteg fociőrülttel dolgoztam együtt és ez a munka maradandó élményeket jelentett számomra. Talán nem ok nélkül választott meg egymás után ötször is a megyei csapatok közössége.

Amennyiben az utóda, Tatárka József felkérné valamilyen munkára, hajlandó lenne azt elvállalni?

Balázs András: Ismét őszinte leszek: ezt a kérdést nem tartom szerencsésnek.

Látjuk-e majd a különböző osztályú mérkőzéseken vagy a jövőben távol tartja magát a pályáktól?

Balázs András: Nem az elnöki titulust szerettem, hanem magát a labdarúgást és azt a közeget, amely nélkül nincs hazánkban amatőr futball. A jövőben is szeretni fogom azokat az önzetlen vezetőket, akikkel élmény volt szolgálni ezt a játékot.

Mit fog csinálni a labdarúgás nélkül?

Balázs András: Nagyon remélem, hogy nem lesz olyan időszaka az életemnek, amely a labdarúgás nélkül telik majd el. A családommal, az unokáimmal való kapcsolatomat soha nem keverem össze mással. Az öt unokámat ezután is nagyon szeretni fogom, és egészen biztosan még többet leszek velük, mint eddig. Mindenestül összesen hatvan évet húztam le a szeretett sportágamban. Fociztam a Miskolci VSC-ben és a Borsod Volán színeiben, majd edző lettem a közlekedésieknél, aztán dolgoztam Sajóbábonyban és Kazincbarcikán is. Minden csapatommal bajnokságot nyertem. Most több száz játékos nevét kellene megemlítenem. A teljesség igénye nélkül néhány: Kasza Gábor, Babus Sándor, Petrovics László, Bodnár József, Koszta Péter, Tóth Miklós, Kondás Elemér, Deszatnik Péter, Farkas Attila, Kulcsár Sándor. Meg kell említenem sporttörténelmi tevékenységemet is: 2000. november 30-án bejegyeztettem a DVTK Kft.-t, amelynek tulajdonosa a Borsod Volán SE lett. Pár hónap múlva ennek köszönhetően lett a hetedik vonalbeli, körzeti együttes után NB III-as csapata Diósgyőrnek… Most azonban már nem marad más számomra, mint az, hogy a megyei igazgatóságon tevékenykedőktől és a bizottságok tagjaitól baráti öleléssel köszönjek el.

Kolodzey Tamás

Balázs András