Magyar-lengyel futsal Eb-pótselejtező - Nem szeretnének gólt kapni Miskolcon

Miskolc - Dróth Zoltán szerint a keddi, első összecsapás jó alapot adhat a visszavágóra.

Kedden 18 órától Magyarország – Lengyelország férfi futsal Eb-pótselejtezőt rendeznek a miskolci városi sportcsarnokban (jegyek a helyszínen kaphatók 1000 forintos egységáron). A jövő évi, szlovéniai kontinensviadalra az a válogatott jut ki, amelyik az oda-visszavágós párharcban jobbnak bizonyul, a visszavágót két hét múlva Koszalinban tartják. A mieink napokkal korábban megérkeztek a borsodi megyeszékhelyre, ahol kemény edzéseket vezényelt Sito Rivera szövetségi kapitány és stábja.

Kielemezték az ellenfelet

A Kazahsztánban légióskodó – 100-szoros válogatott – Dróth Zoltán így nyilatkozott lapunknak az ütközetről:

– A kijutás két találkozón dől el, de az első megadhatja az alapot a visszavágóra, ezért lényeges lesz vagy lenne, hogy ne kapjunk gólt és mi szerezzünk minél többet – szögezte le a csatár. – Sokat videóztunk, kielemeztük a játékukat, vannak olyan dolgok, amiket jól csinálnak, és természetesen vannak olyanok, amiket kevésbé, ez utóbbiakat kell kihasználnunk. A világranglistán kicsivel előrébb vagyunk, mint ők, de ez a pályán nem jelent semmit, körülbelül olyan erősek, mint mi. Remélem, hogy tele lesz a csarnok, mert nagy szükségünk van a közönség buzdítására.

A csapat jó pár taktikai variációval készül, készült erre a csatára is, olyanokkal, amikor fenn van a pályán Dróth Zoltán, és olyanokkal is, amikor nincs.

– Biztos, hogy külön figyelnek majd rám, de ehhez már hozzászoktam – fogalmazott a válogatott támadó. – Tudják, hogy van Magyarországon, „az a magas fiú”… A centerjátékom, a labdák megtartása, a befordulások, a gólszerzés elsősorban nekem a feladatköröm, amire biztos, hogy készülnek a lengyelek. Ez az egyik verzió, ha úgy tetszik fegyver, de azért még akad a talonunkban egy s más… A keretünkben van Magyarország legjobb 16 játékosa, úgyhogy bárki képes jól megoldani az adott feladatot. Azért, hogy itt lehessünk együtt, mindenki keményen megküzdött, nem adták senkinek sem csak úgy oda ezt a lehetőséget, a válogatottságot.

A légiós nem tudott azonnal csatlakozni a kerethez (a horvátországi túrán sem vett részt), csak pár nappal ezelőtt érkezett Miskolcra, akárcsak a nyáron Spanyolországba szerződött Harnisch Ákos.

– Vannak ugye UEFA-napok, amikor a klub köteles elengedni a meghívott játékost, egyéb napokon azonban erre nem kötelezhető. Nálam mindez úgy alakult, hogy az Almatyval Madridban játszottunk három edzőmeccset négy nap alatt, így nem lehettem a többiekkel. Annyi kedvezményt kaptam, hogy ezután, a múlt hét elején már nem kellett visszautaznom Kazahsztánba, egy gesztus volt a klubomtól, hogy egy picit korábban elengedtek, jöhettem egyből Miskolcra. A hiányom annyira nem mérvadó, hiszen a csapat magja hosszabb ideje együtt van, ismerjük egymást – tájékoztatott Dróth Zoltán.

Az edzésen is bosszankodott, ha nem sikerült egy lövés, egy mozdulat, ami abszolút velejárója a profi sportnak, nem? – kérdeztük erről is a támadót.

– Ez a habitusomból fakad, ilyen vagyok a pályán, legyen az edzés vagy mérkőzés. Néha túlpörgök, nem mindig jó, ha az ember túllép egy határt, de ez évekkel ezelőtt jobban, többször előjött, most, harmincéves kor felé már ritkábban – vallotta be Dróth Zoltán.

Marad a klubcsapatában

Dróth Zoltán a klubcsapatával, a Kairat Almatyval kapcsolatos dolgokról is ejtett szót:

– A szerződésem nyáron járt le, a Bajnokok Ligája Final Fourt otthon rendeztük, harmadikok lettünk, ami nagy dolog volt. Persze, szerettünk volna nyerni, de mindegyik csapat igen komoly erőt képviselt ebben a négyes döntőben. A klubvezetés pozitívan értékelte a helyezésünket, ennek is köszönhető, hogy további kétéves szerződést ajánlottak, kaptam, amit elfogadtam.

Elektől nem messze

Dróth Zoltán mellett egy másik ismert labdarúgó is Kazahsztánban profiskodik. Elek Ákos, a DVTK volt futballistája mostanság szintén a Kairat Almaty sikereiért küzd, csak éppen nagypályán.

– Ákossal sokszor beszélünk, körülbelül ötszáz méterre lakunk egymástól Almaty­ban, a belvárosban. Kölcsönösen örülünk a másik sikereinek, ha kell, buzdítjuk a másikat. Többször is voltam már a mérkőzésén a kinti magyarországi konzullal, aki nagy sportrajongó. Tisztában van azzal is természetesen, hogy most itt, Miskolcon játsszuk ezt a fontos meccset, ahová közismert az ő kötődése – tette hozzá mindehhez Dróth Zoltán.

- Molnár István -