Látni szeretné, hogy van fazonja a csapatnak

Miskolc - Nézzük együtt, együtt nézzük: a DVTK – Haladás NB I-es bajnoki találkozót Péchy Tiborral követjük együtt.A piros-fehérek szimpatizánsa ötvenhét éve drukkol a Diósgyőrnek, s bár saját bevallása szerint alkatilag és tehetségben nem felelt meg a játék elvárásainak, vagyis nincs ilyen irányú múltja, ennek ellenére kedvtelésből, szerény színvonalon a mai napig rúgja a bőrt.

– Furcsa csapat a mienk – kezdte Péchy Tibor. – Évszázados múltunkban szerény eredményeink főleg annak köszönhetőek, hogy a feltételrendszer szinte soha nem volt a helyén. Most, amikor a csapat anyagi lehetőségei összehasonlíthatatlanul a legjobbak, látszik, hogy ilyen alapokon is milyen nehéz kiemelkedően teljesíteni. Nincs kétségen afelől, hogy a beleki edzőtáborban megcsinálták a fiúk az előírt penzumokat, ám ez a meccsek eredményességében nem öltött testet. Mivel van már egy lejátszott bajnoki mérkőzés a hátunk mögött, azt alapul véve megállapíthatjuk, hogy ebben a meccsben az őszi idény minden hibája tömören benne volt, az eredményen kívül fejlődés nem volt tetten érhető. Az Eger elleni összecsapáson volt több szélről történő beadás, az egyik eredményezett egy szerencsés gólt. A középpályáról jövő segítség hiányában a két kiváló csatárunk egyre többet próbálkozott egyéni megoldásokkal, melyeket magabiztosan fojtottak el az egriek. Védőink első félidei, egymás közti lassított, rövidpasszos játéka számomra értheteten... A második félidőhöz jóformán semmi közünk nem volt, meggondolás nélkül vagdostuk előre a labdákat, melyek az üres térben elvesztek. A csapatnak szinte az egész meccsen nem volt fazonja...

Gyorsabb gondolkodás

Péchy Tibor ezt követően előre tekintett, miközben szóba hozta a téli szünetet is.

– Az őszi idényt követően szinte robbanásszerűen átrendeződtek az első osztály csapatainak keretei, javukra, s bár ez minket is érint, sokkal nehezebb – ha nem lehetetlen – lesz a dobogós helyezés elérése. Ezért úgy látom, az ötödik-hatodik hely megszerzése is komoly fegyvertény lenne ebben a mezőnyben. Szombati ellenfelünk, a Haladás egy megbízható, jó kis csapat, amely ellen, ha győzni akarunk, az Eger elleni összecsapás összes hibáját javítani kell. Látni szeretném, hogy van fazonja a csapatnak, azt, hogy az első perctől kezdve támadólag lépünk fel, s mind erőben, mind pedig akaratban ellenfelünk fölé növünk. Sokkal gyorsabb játékot, gondolkodást remélek, és azt, hogy a széleket minél többször hasznosítjuk, ugyanúgy, mint az üres területeket, az oda való bejátszását. Szerintem sokkal több labda nélküli mozgásra van szükség, amikor megszerezzük a játékszert, azt becsüljük meg, csakúgy, mint a helyzeteinket. Amennyiben egy jó szituáció adódik, akkor ne akarjunk attól még jobbat, ha lehetőség van a lövésre, akkor azt vállalják fel a játékosok. Számomra minden mérkőzés háromesélyes, azonban az alább vázoltak megvalósulása esetén egy-két gólos diósgyőri győzelmet tartok valószínűnek. Más eredmény, a döntetlen is, számomra elfogadhatatlan.

ÉM-MI