A szeretet mindig csodát tesz

Mezőkövesd - A kameruni sportoló tizenegy év után kapta meg a magyar állampolgárságot. Interjú George Menougonggal, a Mezőkövesd Zsóry FC NB II-es labdarúgócsapatának tagjával.

A „fürge lábú” játékos igazi csodabogár, rá illik az a mondás, mely szerint ha nem lenne, ki kellene találni.

- Örül annak, hogy magyar állampolgár lett?

George Menougong: Természetesen. Ki is tettem a honosítási okiratomat a Facebookra, hogy mindenki lássa. Aztán bekeretezem és kép lesz belőle a falon.

- Milyen hátrányokat „élvezett” eddig?

George Menougong: Különösebbeket nem, úgy éltem, mint a helyiek. Most azonban, hogy a magyar állam elfogadott engem, elmondhatom, hogy itthon vagyok. Magyarul beszélek, a feleségem magyar, a két gyerekem is. Így az a célom, hogy a családommal végleg itt telepedjek le. A miskolci polgármesteri hivatalban tett esküm után viccesen azt mondtam, hogy már egyben vagyunk, ugyanis a saját famíliámban csak én voltam idegen.

- Korábban is volt már állampolgársági kérelme, amelyet viszont elutasítottak. Elárulja ennek az okát?

George Menougong: Hiánypótlásra köteleztek, iratokat kellett beszereznem Kamerunban. Ez azonban nem volt olyan könnyű, elvégre ritkán járok haza.

- Említette a Facebookot. „Világgá kürtölte”, hogy Tállai-Molnár György lesz a magyar neve. Ez több mint érdekes…

George Menougong: A nevem továbbra is George Menougong, de egyébként akár Tállai-Molnár György is lehetnék. Klubvezetőnk, Tállai András elnök úr államtitkár-miniszterhelyettesként nagyon sokat tett az érdekemben és én valahogyan meg szeretném ezt neki köszönni. Persze ez egyelőre csak az én agyamban fordult meg, ennek utána kell nézni. Nem tudom, hogy mik az erre vonatkozó szabályok és az elnök úrnak sem említettem még ezt az ötletet.

- Állampolgársági esküjének másnapján bajnoki meccsük volt, és ön nem csupán a kezdőcsapatból maradt ki, hanem még a cserék közé beírt nevét is kihúzták a jegyzőkönyvből. A hírek szerint azért, mert jóval a kezdés előtt egyedül kiment az edzőpályára tréningezni…

George Menougong: Nem szívesen beszélek erről, mert ez már a múlté. Az ünnepi alkalomból hagyjuk is az egészet.

- A mezőkövesdi meccsek után azt tapasztalom, hogy önt mindenki szereti!

George Menougong: Én is ezt érzem. Szerintem csak azt kapom vissza, amit én adok mindenkinek. Nyitott és vidám ember vagyok, sokat nevetek, az arcom is mosolyra áll. Ráadásul egyszerűen élem az életem, nem bonyolítom a helyzetemet. Pozitív gondolkodásúnak vallom magam, könnyen alkalmazkodom, az új ismereteket hamar elsajátítom. Kamerunban azt tanultam, hogy a szeretet mindig csodát tesz, hát akkor itt vagyok, mint csoda.

- Mikor megy legközelebb Afrikába?

George Menougong: Valószínűleg decemberben megyek haza, aztán ja­nuárban jövök vissza, ismét haza. Mert nekem már két hazám van. A feleségem és a 6 éves lányom egyébként már járt Kamerunban, a 3 éves fiam még nem. Őt legkésőbb a nyáron viszem el oda, ahonnan származom. Azt pedig nagyon szeretném, ha az anyukám minél előbb ellátogatna Magyarországra, Miskolcra, Mezőkövesdre. Sok szép látnivalót akarok neki megmutatni.

- Tolmácsot aligha kell majd fogadnia…

George Menougong: Kamerunban több mint 296-féle nyelvjárás létezik. Ebből az én törzsem nyelve a schang, amelyet beszélek. Ezen kívül vágom a franciát és az angolt, továbbá azt mondják, hogy a magyar is jól megy nekem. Több nyelvet már nem akarok elsajátítani, ugyanis innen már nem megyek sehová.

- Eddig három csapattal jutott fel az élvonalba. Most jön a negyedik?

George Menougong: Való igaz, a DVTK, a Nyíregyháza és a Mezőkövesd színeiben jutottam fel az NB II-ből az NB I-be. Most jön az ön által említett negyedik, megint a kövesdiekkel, ugyanis egyetlen percig sem kétel­kedem abban, hogy meg­szerezzük az első, vagy a második helyet. Ez már csak azért is fontos nekem, mert nem szeretnék sokáig másodosztályú focistaként a barátaim elé kerülni sem Magyarországon, sem Kamerunban.

- Kolodzey Tamás -