Aluinvent-DVTK: A szeretetet szerezné vissza Rasheed Rita

Miskolc - Két új játékost igazolt az Aluinvent-DVTK élvonalbeli női kosárlabdacsapata.

A piros-fehérek bejelentették, hogy január elsejével szerződést kötöttek az Egyesült Államok-beli Rachel Allisonnal, aki hazáján kívül megfordult már Ausztráliában és Spanyolországban is. A 27 esztendős, 185 centiméter magas kosaras mellett április 15-ig szintén Diósgyőr-szerelésben játszik a 25 éves magyar válogatott Rasheed Rita. Utóbbi az őszt, a szeptembert még a francia Union Saint-Amand Porte du Hainaut alakulatánál kezdte, ám két hónap után elköszönt a klubtól.

– A francia egy jó és erős bajnokság, örültem, hogy kikerültem külföldre, erre a lehetőségre, azt hiszem, megfelelően ráhangolódtam – kezdte lapunknak adott nyilatkozatát Rasheed Rita. – Aztán kiderült, hogy ez a csapat nem annyira tartozik a „profi” kategóriába... Semmi sem úgy alakult, ahogyan reméltem, elég hosszú lista állt össze azokból a dolgokból, amik nem működtek, vagy amelyeknek másképpen kellett volna működniük, a lényeg az, hogy két hónap után betelt a pohár, és úgy döntöttem, hogy eljövök a Hainauttól. Rövid túra volt, de nem szerettem volna tovább egy botrányos környezetben, közösségben maradni...

Ismét megkeresték

A bedobó november elején tért haza, majd egy hónapot Németországban töltött a párjánál, miközben edzett is azért, természetesen nem napi kettőt. Hogyan jött az Aluinvent-DVTK invitálása? – faggattuk erről a remek kosárlabdázót.

– Igazság szerint már a nyáron is érdeklődött a Diósgyőr, de akkor még a külföldi vonal élvezett prioritást – fogalmazott Rasheed Rita. – Most hogy megtudták, itthon vagyok, ismét megkerestek, s elmondták, hogy szívesen várnak, amennyiben úgy gondolom... Volt még két-három ajánlatom, de nem akartam minden áron elhagyni az országot, azért sem, mert már csak három és fél hónap van hátra a szezonból, sok embernek kikértem a véleményét, mielőtt határoztam. Az utóbbi időszakban, nyilván ennek a francia kalandnak is köszönhetően, megcsappant bennem az a szeretet, amit a kosárlabda iránt éreztem, s ezt szeretném visszahozni, visszaszerezni... Ez a sport csapatjáték, ami kinn szinte teljesen eltűnt, nem szeretem, ha labdát csak „öröklök”, az a jó, ha megy kézről-kézre, ugyanis így sokkal élvezhetőbbek a pályán töltött percek.

Nyolcvan százalék

A magyar válogatott tagja (aki már pénteken a sportcsarnokban tréningezett, míg amerikai „kollégája” szombaton érkezik Miskolcra) számára azért nem teljesen új a diósgyőri csapat. – A lányok nagy részét ismerem, például Czank Timit, vagy Szécsi Orsit, úgyhogy nem lesz semmi probléma a beilleszkedéssel... – folytatta Ra­sheed Rita. – Láttam a DVTK pár mérkőzését, a kinti, Franciaországban megrendezett Európa Kupa meccset egy televíziós csatorna közvetítette, azt néztem az interneten, a többinek pedig olvastam a szöveges tudósítását. Örülök, hogy spanyol edzővel dolgozhatok, még sosem volt ilyen nemzetiségű trénerem, de hozzám közel áll az a stílus, amit az ottani szakemberek képviselnek. Ami egyébként elsőre beugrik, beugrott a Diósgyőrről az a közönség, volt hangulat, amikor Miskolcon jártunk mondjuk a Győrrel, kaptunk ezt-azt, de aki ellenfél, az idegenben ne számítson másra... Hogy milyen lehet az évad második fele? Bízom benne, hogy sokszor fogunk győzni... A bajnokságban még bármi előfordulhat, ugyan a Sopron kiemelkedőnek tűnik, és nagyon nehéz őket megfogni, de akár még a döntőbe jutást sem tartom elképzelhetetlennek. Nyilván ehhez hozzátenném a magamét, hajtani fogok, amíg bírom, akkor is, ha nem megy be egy dobás, vagy kettő, nem azért igazoltam Miskolcra, hogy majd eljátszogatok, és lesz, ami lesz... Lelkileg teljesen rendben vagyok, fizikailag most olyan nyolcvan százalékosra taksálnám magam, de remélem, hogy hamarosan jó formában leszek.

ÉM-MI