2015.02.27. 16:43
Partvonal: Bajnokcsapat!
<em>Akkor, amikor hógolyók záporoztak meccs közben a nyitott létesítmény játékterére, mialatt egymást kínálgatták forralt borral a fagyoskodó szurkolók, egyáltalán nem gondoltam, hogy valaha is magyar bajnok lesz a miskolci hokicsapat</em>. <strong>Molnár István jegyzete</strong>.
Akkor, amikor hógolyók záporoztak meccs közben a nyitott létesítmény játékterére, mialatt egymást kínálgatták forralt borral a fagyoskodó szurkolók, egyáltalán nem gondoltam, hogy valaha is magyar bajnok lesz a miskolci hokicsapat. Molnár István jegyzete.Aztán kilenc éve átadták a fedett jégcsarnokot, és akkor már úgy éreztem, belátható időn belül meglehet az aranyérem. Jöttek sorban a légiósok, előbb gyengébb képességűek, aztán egyre jobbak, ugyanígy edzők, kibővültek a lehetőségek az anyagiak tekintetében is, vagyis érett az, hogy a megyeszékhely reprezentánsát a legjobbként aposztrofálják. Szerda este elérkezett az idő, a pillanat. Igaz, nem a Népkertben dőlt el mindez, hanem pár száz kilométerrel odébb, Dunaújvárosban, ahol egy másik magyar együttes egy szlovákiaival küzdött egy három ország csapatait a soraiban tudó liga elődöntőjében.
Talán átgondolandó, hogy jó-e ez így, hogy ez a verzió azok érdekeit szolgálja-e, akikért a játék van.
A vezetőedző éppen a helyszínen volt, civilben nézte a mérkőzést, csapatának tagjai pedig a szélrózsa minden irányában izgultak, az online közvetítést tekintve, hogy vajon melyik oldalon születik még gól, tud-e fordítani a házigazda. A szurkolók is megszámlálhatatlan helyen és pózban lesték a hírt, akadt, aki kocsmázott, más a televíziót bújta, a harmadikat a buszon érte az, hogy bajnokcsapat lett a Jegesmedvék…
Nem oly régen döntetett el, hogy a közös ligában elért eredmények alapján hirdettetik ki a honi bajnok. Biztosan megvolt mindennek az oka, a szűkös versenynaptár és még ki tudja, micsoda. Nekem viszont hiányzik a finálé. Az, hogy a védőnk passzol a csatárunknak, aki két csel után elfekteti a rivális kapusát, majd beküldi a pakkot a hálóba. Azon nyomban talpra ugrik vagy kétezer miskolci, mindenki ölel mindenkit, repülnek a csokik a jégre… Ez, a helyszíni katarzis most elmaradt. Talán átgondolandó, hogy jó-e ez így, hogy ez a verzió azok érdekeit szolgálja-e, akikért a játék van. Meg különben is, nagyon vissza kellene már vágni a fehérváriaknak a három évvel ezelőtti söprésért.
Elnézést, az elején ezzel kellett volna kezdeni: gratulálok Macik, hajrá a ligaaranyért is.
