2016.02.15. 15:42

Puskás Akadémia vs. DVTK - A pályaválasztó nyerte a hazai pályások meccsét

Címkék#Diósgyőri VTK #Felcsút #videó #NB I.#Puskás Akadémia FC #Puskás Akadémia #diósgyőr #dvtk20160213 #Miskolc #Labdarúgó OTP Bank Liga NB I.#DVTK #Puskás Akadémia vs. DVTK

Felcsút, Miskolc - 11-es góllal kapott ki Felcsúton a Diósgyőr, a tavaszi labdarúgó nyitányon.

A labdarúgó NB I 20. fordulójában, a szombaton megrendezett Puskás Akadémia FC – Diósgyőri VTK meccsre készültek a csapatok, a szurkolók hetek, napok óta. Az évnyitó premier nem csak egy könnyed fellépés volt az április végéig tartó sűrű előadás-sorozatban, nemcsak azért, mert ezen három vagy egy-egy pont megszerzése volt a tét, hanem azért is, mert a forduló előtt még kieső helyen álló együtteshez látogatott egy olyan gárda, amelyik a bennmaradás szempontjából nem érezheti magát teljes biztonságban. És hát ki ellen nyerjen egy, a veszélyes zónából menekülni próbáló csapat, ha nem a rivális ellen? – gondolhatták sokan, akik nem a DVTK oldaláról közelítettek a meccs kimeneteléhez. Hogy ki vélekedett így, annak a pontos köre nem meghatározható, ugyanis a gondolatrendőrség még nem állt fel abban az országban, ahol a sport, és azon belül is a labdarúgás terén fontos, a fejlődést szolgáló lépések történtek. Amiben nagy szerepe van a felcsúti klub első emberének, Magyarország miniszterelnökének, a pálya tőszomszédságában lakó Orbán Viktornak, aki ezúttal is jelen volt csapatának hazai meccsén. De nemcsak ő, hanem a túloldalon, a másik világhoz, csapathoz tartozó első ember, Leisztinger Tamás is ott ücsörgött a díszpáholyban, ahogy a futballszakma hazai csúcsképviselője, Bernd Strock, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya. Utóbbi nemcsak a meccset nézhette, hanem néhány játékost is, megkülönböztetett figyelemmel. Az idei, franciaországi Európa-bajnoki részvételt kiharcoló játékosok közül egy-egy labdarúgó mind a két oldalon jelen volt, a belső védő, Fiola Attila, illetve a védekező középpályás, Elek Ákos. De pluszban még egy-egy játékos számára nagyobb téttel bírt a meccs, hiszen felcsúti részről a csatár, Pekár László új tagnak számít a válogatottban, ugyanis a Magyar Labdarúgó Szövetség honlapja szerint válogatott kerettag, és bár a diósgyőri középpályás, Koman Vladimir ugyanezt még nem mondhatja el magáról, de szeretne ő is odakerülni.

Mintha egygólos előnnyel

A meccs kezdetére elállt az eső, de a szombaton több órán át érkező csapadék nyoma azért ott maradt a felcsúti pályán. Igaz, közel sem olyan mértékben, amitől többen tartottak, így az időjáráshoz képest jónak mondható játéktéren indult útjára a labda. A pálya mindkét együttesnek hazai volt, a felcsútiaknak azért, mert a megszokott környezetükben játszhattak, a Diósgyőrnek pedig azért, mert 600 fős szurkolótáboruk – akik létszámban (is) felülmúlták a pályaválasztó csapat szimpatizánsait – a hangulattal ilyet teremtettek.

A DVTK-drukkerek bizakodása, optimizmusa nem tartott sokáig, kedvenceik nagyon hamar hátrányba kerültek, így a meccs tulajdonképpen olyan lett, mintha a felcsútiak egygólos előnnyel kezdtek volna egy 90 perces összecsapást. És a 4. perctől sokáig olyan volt a mérkőzés, mintha nem lett volna kiírva semmilyen előny az eredményjelző táblára, hiszen kiegyenlített volt a játék. Aminek során csak helyzetecskék adódtak: a hazaiak részéről egy távoli lövés jelezte, hogy életben vannak, a DVTK-nak pedig négy olyan lehetőségecskéje volt, amire jóindulattal azt lehet mondani, hogy a támadójátékot a befejezés előtti pillanatig fel tudták építeni. De ziccert nem láthattunk az első félidőben. Igaz, hogy a labdával foglalkozott mindkét csapat, nem pedig egymással, és végig ment a fogáskeresés, de ez a fajta „foci” olyan laposságokat is hozott, mintha a rónaságban állva a végtelen pusztát szemlélték volna a jelenlévők.

A diósgyőri szurkolók Felcsúton is remek hangulatot teremtettek. Fotó: Homoky György | További képek itt >>>

Fordulás után

A második félidőre személyi változtatást hajtott végre Egervári Sándor, a DVTK szakvezetője, és a Jameset váltó Bacsa becserélése üdítően hatott a piros-fehérek játékára. No nem rögtön, mert jó 10 percet várni kellett a feltámadásra. A 4-2-3-1-et játszó vendégeknél a csere a középpálya jobb oldalára jött be, onnan pedig Koman húzódott be Elek mellé, védekező, szervező középpályásnak. Az 56. percben Novotnhy kapufája volt az első olyan esemény, amely azt érzékeltette a meccsre kilátogatókkal, hogy a DVTK komolyan gondolja a pontszerzést. Ez a csattanás feltüzelte a vendég szurkolókat, akik még jobban nyomták a lelátón, csapatuk pedig egyre többször okozott kellemetlenséget a hazaiaknak. A 66. percben Barczi hagyta ki a meccs legnagyobb ziccerét, amiről a találkozó végére derült ki ez. A hajrában, a kitámadó és hátul fellazuló piros-fehérekkel szemben volt 2-3 gólszerzési lehetősége a felcsúti együttesnek, akikről a meccs egészén nem nagyon derült ki, hogy mire képesek igazán. És mivel a DVTK egy olyan csapattal szemben maradt alul, amelyik nem focizott, ez meglehetősen fájdalmas. Nem az akarás hiányzott, azzal nem volt baj, ahogy a védekezéssel sem, de a támadásokban nem volt szinte semmi szín, és bár a középpályán már látszódott valami a gyors és kevés érintős játékból, de a kreativitásnak nagyon a híján voltak elől. Ez utóbbi nélkül pedig nehéz lesz jó eredményt, eredményeket elérni.

- Berecz Csaba -

Jegyzőkönyv

Puskás Akadémia FC – Diósgyőri VTK

1-0 (1-0)

Felcsút, 1627 – közölt adat (becsült: 1000) néző. V.: Vad II. (Albert, Lémon).

Puskás Akadémia FC: Pogacsics (6) – Pauljevic (5), Fiola (5), Kelic (5), Forró (5) – Zsidai (4), Márkvárt (5) – Csurko (4), Lopa (5), Pekár (5) – Sallai (4). Vezetőedző: Robert Jarni.

Diósgyőri VTK: Rados (6) – Okuka (5), Lipták (5), Kovács G. (5), Nemes (5) – James (4), Elek (5) – Koman (5), Bognár (5), Barczi (4) – Novothny (5). Vezetőedző: Egervári Sándor.

Csere: James helyett Bacsa (6) a 46., Sallai helyett Mészáros (5) a 62., Novothny helyett Griffitsh (-) a 62., Csurko helyett Bacelic-Grgic (-) a 71., Bognár helyett Egerszegi (-) a 84., Pekár helyett Tar (-) a 90. percben.

Sárga lap: Lopa a 7., Barczi a 36., Lipták a 92. percben.

Gólszerző: Pekár, 11-esből (1-0) a 3. percben.

Robert Jarni: – Számunkra ez nagyon nehéz mérkőzés volt. A szezon első meccse előtt nagyobb az izgalom és a várakozás, és amilyen helyzetben mi vagyunk, ez duplán igaz volt ránk nézve. Ami jól ment, az az volt, hogy a középpályán jól szűrtük meg a támadásokat, az ellenfélnek a szögletei, pontrúgásai jelentettek veszélyt számunkra. A csapat ma igazi csapatként, egységesen működött, a játékosok segítették egymást, biztosak vagyunk benne, ahogy telnek, múlnak a meccsek, jobban fogunk játszani, mert több van bennünk. Úgy gondoljuk, hogy megérdemelten nyertünk, és reméljük, hogy ez folytatódik tovább.

Egervári Sándor: – Az első félidőben bátortalanabbul játszottunk, talán a gyorsan bekapott gól – ami egy kézre pattant labda miatt megítélt büntető után esett – jobban megfogta a csapatot, mint ahogy erre számítottam. A második játékrészben jobban játszottunk, rá tudtuk erőltetni akaratunkat az ellenfélre, és akkor is voltak kézre pattanások, de mi nem kaptunk tizenegyest. Nem ezen múlt, a döntő pillanatokban, a döntő passzokkal nem találtuk meg az ékeket. Volt kapufánk, Barczinak nagy lehetősége, megvoltak a helyzetek, többet kellett volna kihoznunk magunkból a második félidőben. Nem az akarattal volt gond, sokkal inkább higgadtabban, türelmesebben kellett volna felépíteni a végjátékot, ahogy azt az előző meccseken tettük.

A 11-esről

A Puskás Akadémia FC – Diósgyőri VTK meccsen egy 11-est ítélt Vad II. játékvezető, annak ellenére, hogy több gyanús eset is történt a hazai 16-oson belül, amelyek után a vendégcsapat, illetve annak szurkolótábora reklamált büntetőt. Maradva a bajnoki kimenetelét, a három pont sorsát eldöntő esetnél, több kérdést is felvet az ítélet. Az szinte biztos, hogy a játékvezető nem azonnali reakcióként fújta be a 11-est, hiszen James mozdulata után 1-2 másodpercig még játékban volt a labda, így valószínűsíthető, hogy vagy az oldalvonali, vagy az alapvonali asszisztens közlése, „besegítése” nyomán hozott ítéletet. Mégpedig olyat, amivel vétkes kezezésnek minősítette az esetet, amelyet legfeljebb a televíziós visszajátszások igazolhatnak. Az biztos, hogy így vagy úgy, de hibázott a játékvezető. Lehet, hogy már azzal is, hogy a kezezést szándékosnak minősítette, de azzal mindenképpen, hogy ha már 11-est ítélt ezzel a minősítéssel, akkor az idevonatkozó szabályok értelmében – az ellenfél meggátolása gól elérésében szándékos labdakezezéssel vagy nyilvánvaló gólhelyzet megsemmisítése miatt – ki kellett volna állítania a kezezést elkövető labdarúgót.

A gól története

3. perc: 11-eshez jutott a hazai csapat. Lopa baloldali szabadrúgása után nem tudtak felszabadítani a hazaiak, a labdába a 16-os vonalától egy méterrel beljebb lévő James ért bele kézzel, amiért a játékvezető büntetőt ítélt. A 11-est Pekár végezte el, aki a jobb oldalra mozduló Radost becsapva, laposan a bal alsó sarokba helyezett, 1-0.