"Gyuri" már rengeteget tanult Barcikán

Kazincbarcika - Álma volt a brazíliai, magyar felmenőkkel rendelkező röplabdázónak, hogy egyszer nálunk (is) játsszon.Brazil röplabdázó jöhet Kazincbarcikára… Mindez júniusban még úgy tűnt, hogy bizonyára semmi sem lesz belőle, de aztán nemrég megérkezett a vegyészvárosba a VRCK élvonalbeli férfi röplabdacsapatának (egyik) legújabb szerzeménye, Georg Emme­rich Antal. A csütörtök délelőtti edzés után némi magyarázatot is kértünk a dél-amerikai nyitásfogadó-ütőtől.

– Magyar is vagyok, nem csak brazil… – kezdte a 29 esztendős recifei születésű játékos. – Nagymamám győri, nagypapám fiumei származású, és 1945 tavaszán, a háború miatt elhagyták az országot. Ausztriába mentek, ahol 1947-ben megszületett édesapám, aki még egyéves sem volt, amikor a család Brazíliába költözött. Ő azóta sem felejtett el magyarul, én néhány szót tudok, olyanokat, hogy „köszönöm, jól vagyok, szívesen”. Európában már légióskodtam több helyen, Finnországban, Dániában, Törökországban, Franciaországban, de mindig arra vágytam, hogy egyszer legyen egy magyar csapatom is. A Vegyésszel való kapcsolat úgy alakult ki, hogy amikor Libanonban voltam, megismertem Toronyai Miklóst, aki idevaló. Rajta keresztül történt a megkeresés, és ugyan volt négy másik ajánlatom is, az előbb említettek miatt úgy döntöttem, hogy ide jövök. Mikin kívül különben még ismerek más magyar játékosokat is, Tóth Gábort, illetve a kecskeméti Tóth Andrást.

Újra a legjobbak között

Amint azt a röplabdázótól megtudtuk, tíz hónapos, 2015. május végéig szóló kontraktust kötött a barcikaiakkal:

– Rövid ideje vagyok még csak itt, de a srácok befogadtak – folytatta Georg Emmerich Antal. – A megértéssel nincs gondom, hiszen szinte mindenki tud valamilyen szinten angolul, de a pályán egyébként sem kell sokat beszélni. Minden nap tanulok valamit, ennek nagyon örülök. A boltokban még nem nagyon szólalok meg magyarul, de feltalálom magam, megnézem az adott termék árát, és akkor nincs gond a kifizetésével…

A brazil légiós kitért arra is, hogy mit vár a nemsokára induló bajnokságtól.

– Nagyon várom a kezdést, remélem, hogy jók leszünk… – bizakodott Georg Emmerich Antal, aki a strandröplabdát is műveli a teremváltozat mellett. – Tudom, hogy a Vegyész már nem egy alkalommal volt magyar bajnok, illetve nyert kupát, és szeretne újra a legjobbak között lenni. Ennek érdekében én mindent meg fogok tenni.

Hogy mennyire befogadó a barcikai közeg, arra bizonyíték, hogy miután lefordították Georg nevét Györgyre, máris ő lett a társaság „Gyurija”. A másik ide kapcsolódó sztori, hogy Georg nagymamája annak idején, amikor még kisgyerek volt, magyarul énekelgetett neki. Bár a szövegre a röpis már nem emlékezett, csak egy-két szóra, társai kitalálták, mely dalról is van szó, amelynek megtanulására egy hónapot adtak neki…

A tengerentúli röpissel való diskurzus során szóba került a labdarúgás is:

– Hat mérkőzést láttam élőben a nálunk megrendezett világbajnokságon, ezek között nem volt a németek elleni 1-7-es vereségünk, amely után sírt az egész stadion, az egész ország… – árulta el a 191 centiméter magas játékos.

ÉM-MI