A fehérvári kupagyőzelme a jéghegy csúcsa

A szerződése június 30-ig még a diósgyőriekhez köti az egykori közönségkedvencet, aki felejthetetlen élményekkel int búcsút a borsodi megyeszékhelynek.

Csapatának tagjaként mindent megnyert, amit lehetett.

Van három MOL Liga sikerem, Erste Liga-ezüstöm, két Magyar Kupa-aranyam, Visegrád Kupa második helyem. Ez alapvetően jó széria.

Hogy érezte magát Miskolcon?

Hat szezont húztam le. Megkedveltem a várost, a hokit alkotó közeget, sok barátot szereztem – itt ismertem meg a barátnőmet –, szóval pozitív élményekkel távozom.

Legemlékezetesebb meccse?

Nehéz egyet kiragadni, de ha muszáj, akkor a székesfehérvári kupagyőzelmünk.

Legnagyobb csalódása?

Kettő is van. A Tipsport Liga kvalifikációs szakasza és az Erste Liga tavalyi döntője a MAC ellen.

A válogatottnál mellőzték…

Az utóbbi két évben a teljesítményem alapján nem is voltam jogosult a meghívásra. Előtte kaptam lehetőséget egy-két tornán, de akkor még fiatalabb voltam, a játék is jobban ment. Világbajnokságra nem jutottam ki, ez nagyon elkeserít, hiszen minden játékosnak a legfőbb célja a vb-szereplés. Nem fértem oda, el kell fogadnom a kapitányok döntését, ezen túl vagyok.

Társai közül kikkel volt jóban?

Hosszú a lista, ezért nem emelek ki senkit. Egyébként közülük már többen elmentek.

Kijött a klub vezetőivel?

Nagy változás nem történt a hat évem alatt. Korrekt volt a kapcsolatom az elöljáróimmal, akikkel kiválóan együtt tudtam dolgozni.

A hokiban nagy dolog a csapatkapitányi tisztség?

Nevezzük erkölcsi címnek. Vagy inkább megtiszteltetésnek, hogy a kiválasztottban bíznak a társai és az edzője. A hokitudás is számít, nem csak az, hogy valakire azt mondják: rendes gyerek, ezért megérdemli a karszalagot. Amikor engem kiválasztottak, úgy gondolták, hogy én vagyok a legalkalmasabb, így került rám a sor.

Tegye a szívére a kezét: a Tipsport Liga okozta a vesztét?

Nem tudom, hogyan alakult volna a sorsom, ha továbbra is az Erste Ligában maradunk. A szlovákiai alapú ligában nagyobb a versenyhelyzet, így hátrébb kerültem a rangsorban, emiatt kaptam kevesebb jégidőt, én pedig többet akarok játszani, ezért távozom.

Az idő múlása is kikezdte?

Volt több kisebb sérülésem, a térdem rakoncátlankodása azonban mély nyomot hagyott rajtam, ugyanis már soha nem lesz olyan, mint régen. Emiatt nem tudtam úgy és olyan állapotban visszatérni a csapatba, ahogyan szerettem volna. A sérülések kérdése mellesleg izgalmas kérdés ebben a műfajban, hiszen elég egy szerencsétlen ütközés, egy palánkra kenés és máris hónapokra kész a baj, arról nem is beszélve, hogy egy lebombázás örökre nyomot hagy az emberen. Ennek elkerüléséhez fontos a szerencse, de a hokiban gyakori a szerencsétlenség is. Az idő múlását pedig valóban érzem, annak ellenére, hogy még harminc alatt vagyok és egészséges.

Hajlandó összehasonlítani a Tipsport és Erste Ligát?

Másfajta jégkorongot adnak elő ebben és abban is. A Tipsportban nagyobb a választási lehetőség, több jó csapat van, és a mérkőzések is kiélezettebbek, mint az Erstében. A Tipsport Liga fölötte áll az Erste Ligának, a különbség azonban nem óriási. Ennek bizonyítéka, hogy amikor a kupában összecsaptunk, az Erstéből érkezett vendégünk nyert.

Új klubjának kiválasztásában mi játszott szerepet?

Olyan brigádhoz megyek, melynek tagjait ismerem, baráti-játékostársi közegbe kerülök. Jó mentalitású társaság, biztosan remekül dolgozunk majd együtt. A csapatot még nem nevezem meg, de ennek is eljön az ideje.

Mit gondol, miért nem jött be a válogatottnak a kazahsztáni világbajnokság?

Kissé csalódtam, bár lefelé csak Litvánia lógott ki a sorból, a többiek közel kerültek egymáshoz, ezért sem lesz jövőre egyszerű bennmaradnia a most feljutott kazah és a fehérorosz válogatottnak. A terhelés mindenkinek nagyjából egyforma volt, így ezzel nem lehet takarózni. Viszont akadtak hiányzók, megbetegedett a szövetségi kapitány, és a körülmények is balszerencsésen alakultak. Felvonultattunk olyan honosított játékosokat, akik semmivel sem emelkedtek ki, helyükre magyar fiatalokat kellett volna tenni. Már mindegy, így alakult, nem sülhet el minden állandóan jól. Talán nem sikerült a formaidőzítés és a mentális felkészülés sem.

A válogatott „ajtaját” nem kopogtatják az igazán tehetséges, több mint szép reményű fiatalok, és ez igaz a DVTK Jegesmedvékre is, hiszen a Maciknál sem bukkannak fel az itt nevelt trónkövetelők, akik állandó csapattaggá válhatnának…

Az önmagában kevés, hogy rengeteg pénzt teszünk a sportágba, ettől még nem lesznek kiválóak a jégkorongozóink. Látszik, hogy még időre van szükség ahhoz, hogy annyi tehetséget termeljünk ki, mint mondjuk a szlovákok. Ha a klubok utánpótlás-nevelési rendszerében nincsenek vagy kevesen vannak a minőségi kategóriába tartozó szakemberek, akkor a nagy válogatott sem kaphat ugyancsak minőségi magyar „terméket”.

Interjú: Hajós Rolanddal, a DVTK Jegesmedvéktől távozó volt csapatkapitánnyal

Hajós Roland 41 Tipsport ligás mérkőzésen lépett jégre. A kanadai táblázaton 1 góllal és 1 gólpasszal, 2 ponttal holtversenyben a 287. helyre került.