Minél több régióbelit szeretnének beépíteni

Sántha Gergellyel, a diósgyőri klub első emberével beszélgettünk.

Észrevettük, hogy azon a sajtótájékoztatón, amelyen legutóbb részt vett, a neve alatti titulusként DVTK elnök szerepelt, holott eddig ,,csak” az NB I.-es labdarúgócsapatot működtető DFC Kft. ügyvezetőjeként ismertük. Mi történt, mi változott?

Az, hogy a DFC Kft. ügyvezetője vagyok, változatlan. Van viszont egy egyesület, amelynek a neve DVTK, és ennek a szervezetnek a tagsága engem választott meg elnöknek. Ez az egyesület nem azonos a 2000-ben alapított DVTK SE-vel, amely a labdarúgó-utánpótlás területén működik, Tamás Gábor elnök vezetésével.

Miért volt szükség erre az egyesületre?

Azért, hogy megfelelő szervezeti keretet tudjunk adni a növekedésnek, a sokszínűségnek, az új sportágaknak, a DVTK-családnak. Ugyanis többéves munkával sikerült kivívni azt a rangot, hogy az országosan kiemelt, nagy egyesületekkel emlegetnek minket együtt, és nem mellékesen így tekintenek ránk az állami sporttámogatás elosztási rendszerében is. A DVTK-nak jelenleg több mint 2600 sportolója van, és a DVTK egyesület azoknak a sportágaknak az összefogó, összegyűjtő szervezete, amelyek nem látványcsapatsportágként működnek. A felnőtt labdarúgásnak, a jégkorongnak, a kosárlabdának és a röplabdának megvannak a maga keretei, ezeket a sportágakat a DVTK-hoz mint klubhoz tartozó gazdasági társaságok működtetik.

Fel tudná sorolni, hogy pontosan hány sportág működik a DVTK égisze alatt?

Ez régebben nagyon könnyű volt, mert amikor szerepet vállaltunk a klubnál, nem volt csak a labdarúgás. Aztán jött a kosárlabda, a sakk, a birkózás, a jégkorong, majd az asztalitenisz. Két éve a röplabda, az E-sport, a kézilabda, a rövidpályás gyorskorcsolya jelentette a bővülést, tavaly pedig a műkorcsolya, a cselgáncs és muaythai, az idén pedig a kajak-kenu, az atlétika, a triatlon, a darts és a kerékpár szakosztályokkal lett kiemelt vidéki sportegyesület a DVTK.

Várható-e további szervezeti változás, vagy a DVTK egyesület belépésével ez egy időre nyugvópontra került.

Úgy fogalmaznék, hogy transzformációban vagyunk. Szeretnénk még egyet lépni, holding struktúrában működni, amelynek során bizonyos feladatok, mint a gazdasági, a marketing, a pénzügyi, a hr-es, a létesítményüzemeltetés, a beruházás, az egészségügy központilag lennének kezelve, miközben a sportágak önállóan, sportszakmailag elkülönülve tevékenykednének. Ebben a felállásban a központ a sportszakmai eredményekhez, a sportolói létszámhoz arányosított elosztási, támogatási rendszert alkalmazna.

Pénzügyileg mekkora volumenről beszélhetünk? Éves szinten a DVTK finanszírozása – beleértve nemcsak a miskolci, hanem a vidéki bázisokat – forintban kifejezve mekkora összeg?

Nagyságrendileg 3 milliárd forint ráfordítást igényel a 18 sportág működtetése, az utánpótlás üzemeltetésével, a több mint 2600 sportoló versenyeztetésével.

Megvannak az ehhez szükséges források?

Az az érdekes helyzet áll fenn esztendők óta, hogy az éves szintű működéshez szükséges források jelentős része nem a régióból származik, hanem a megyehatáron túlról érkezik. Az Arago Zrt., mint tulajdonos mellett az Emberi Erőforrások Minisztériumának, és a szakági szövetségek támogatása sorolható a legjelentősebbek közé. Nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy eljutottunk oda, hogy a régióban működő, kiemelkedő gazdasági jelenléttel rendelkező vállalkozások közül sikerült néhányat megszólítani, megnyerni a DVTK-család támogatására. Ezek mellett a nagy régiós cégeknek, vállalkozásoknak a DVTK-val való kapcsolatában még vannak kiaknázatlan lehetőségek, úgyhogy dolgozunk azon, hogy olyanokat nyerjünk meg a diósgyőri sport ügyének, akik bár komoly gazdasági potenciált jelentenek, de eddig valamiért még nem láttak fantáziát a diósgyőri klubban.

A DVTK működését mennyiben nehezíti az, hogy nemcsak Miskolcon, hanem más bázisokon, városokban is üzemeltetnek szervezeti egységeket?

Az alapvető működési feltételek megteremtése a feladatunk, mind az egri, mind a salgótarjáni térségekben. Ezekben a régiókban a működési költségek a növekedés ütemével összefüggésben megsokszorozódtak, és most az operáció tökélesítése, a sportszakmai rendszer finomítása van napirenden, nem szem elől tévesztve azt, hogy változatlanul a minél jobb sportszakmai eredmények eléréséért kell dolgozni, ami nagyon komoly többletfeladatot ró ránk. Azt hiszem erről Benczés Miklós, regionális utánpótlás szakmai igazgató részletesebben tudna beszélni.

Egy éve is megkérdeztük, hogy mire büszke, most is várnánk erre választ…

Elkezdtünk egy olyan labdarúgó régiós utánpótlásrendszert felépíteni, amivel kapcsolatosan nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk szakmai részről, és aminek a megvalósításán nagy erőkkel dolgozunk tovább. Büszke vagyok arra, hogy a legtöbb magyar játékos az elmúlt négy évben, szám szerint 18, nálunk, a DVTK-ban mutatkozott be. A női labdarúgócsapat, és a női kosárlabda-együttes is két érmet szerzett az idén, utóbbiak a nemzetközi kupában is eredményesek voltak, és bajnoki ezüstérmüknek köszönhetően, történelmük során először, a legrangosabb nemzetközi kupában, az Euroligában játszhatnak meccseket. A jégkorongozók egy a korábbiaknál erősebb sorozatban, a szlovák ligában az előzetes várakozásokat meghaladóan szerepeltek. Egyéni sportágakban is sok szép eredmény született, például muaythaiban Spéth Norbert többek között Európa-bajnoki elsőséget szerzett. A labdarúgócsapat szereplésének is van pozitívuma, az, hogy zsinórban a kilencedik évadját kezdheti a DVTK az élvonalban, és a klub történetében ennél hosszabb sorozat az NB I.-ben, csak az Aranycsapat idején volt, amikor zsinórban 10 évadon át játszottak a legjobbak között.

Jól értem, hogy büszke a labdarúgócsapat 2018/19-es évadjára?

Nem így fogalmaztam. A célt sikerült elérni, a csapat az elmúlt 8 évben folyamatosan a 10 legjobb magyar együttes egyike volt. Ezen időszak alatt a nagy múltú, erős utánpótlásbázissal rendelkező MTK többször is kiesett, és olyan megyeszékhelyek csapatai tűntek el évekre az élvonalból, mint a Nyíregyháza, a Pécs, a Győr, és akkor még nem is beszéltem a Vasasról, vagy arról, hogy a Puskással és Szombathellyel is előfordult az elmúlt években, hogy kieső helyen zártak.

A bennmaradás egyenlő azzal, hogy minden rendben, hogy semmin nem kell változtatni?

Ha nem maradtunk volna bent, akkor biztosan szükség lett volna erre, de igazságtalannak tartottam volna, mert elhivatott munka folyik a labdarúgócsapatnál.

Van-e olyan, ami miatt hiányérzete van?

Elnézést, de a büszkeség kérdésénél elfelejtettem megemlíteni, hogy a DVTK Stadiont egy nemzetközi építész szakmai fórum a 2018-ban átadott stadionok közül a legjobbnak találta. Hiányérzet? Jó ideje szeretnénk már egy, a magyarnál fejlettebb futballkultúrában működő labdarúgóklubbal szorosabb együttműködést kialakítani, ez jelenleg még várat magára, de remélem, ez is hamarosan megvalósul. Annak is örülnék, ha még több, az észak-magyarországi régióból származó fiatal sportoló mutathatná meg a tehetségét az egyes sportágakban a DVTK-család tagjaként.

Az infrastrukturális beruházásokról nem esett eddig szó: hogy állnak ezek a projektek, a tarjáni, az egri stadion, a felvidéki labdarúgó akadémia, a multifunkcionális játékcsarnok?

Az egri és tarjáni helyzetről Benczés Miklós kollégám mindent tud. A felvidéki akadémiáról most még nem időszerű beszélni. A miskolci beruházások közül az orvosdiagnosztikai központot ez évben átadjuk, megnyitjuk, és ezen a nyáron megkezdődhet a diósgyőri multisportcsarnok építése is.

Amit majd a követező évad eredményei között sorolhat fel, ha átadásra kerül. Mivel lenne elégedett egy év múlva?

Mindenhol szeretnénk előrébb lépni, labdarúgásban stabil középcsapatot szeretnénk, jégkorongban legalább a nyolc közé jutót, kosárlabdában is legalább ilyen szereplést, mint amilyen az idei volt. Az egyéni sportágaktól pedig azt remélem, hogy sikerül a tokiói olimpiára kijutnia egy olyan sportlónak, aki a DVTK-t képviseli.