Külön szólam

Hét és fél éve Bobál Gergelyre testálták a magyar labdarúgás ügyeletes megmentőjének szerepét. A Honvéd akkor még csupán tizenhat éves játékosa a döntőben négy gólt szerezve járult hozzá csapata győzelméhez az U17-es korosztály rangos tornáján, a Puskás–Suzuki Kupán. „Csakis miatta utaztam le a tornára. Szerintem semmi extra. Koraérett, fél fejjel és tíz kilóval nagyobb a társai­nál, a védők lepattannak róla, ő meg bepasszolja a labdát a kapuba. Ebből él. A felnőttek között nem fog érvényesülni” – mesélte róla akkoriban utánpótlásedző barátom.

Hittem is neki, meg nem is. A nagy többség mindenesetre nem ezen a véleményen volt, ellendrukkernek bélyegezték volna, aki nem jósol szép jövőt az ifjú tehetségnek. S lám, Bobál Gergely még abban az idényben bemutatkozott a Honvéd első csapatában, 2012 nyarán pedig – ikertestvérével, Dáviddal közösen – próba­játékra utazott a Manchester Cityhez.

A sikerfilm itt megszakad, de legalábbis fényt kapott. Azon persze ne rökönyödjünk meg, hogy a City nem szerződtette a magyar tehetséget, hiszen a Premier League azért más szint. Annál meglepőbb, hogy

Bobál Gergely a Honvédnál, sőt úgy általában a magyar első osztályban sem tudott éveken át gyökeret ereszteni.

Megfordult Wolfsburgban (ahol csak a második csapatig jutott), továbbá itthon három NB II-es csapatnál is, Gyirmóton, Zalaegerszegen és Csákváron, szépen termelte a gólokat, 96 meccsen 44-et szerzett, de csak e nyáron, immár 24 évesen került vissza az NB I-be. S pályafutása huszonnyolcadik élvonalbeli mérkőzésén végre megszerezte az első gólját, sőt gól­jait az NB I-ben; a ZTE az ő két találatának is köszönhetően játszott a hét végén 3–3-at a Fehérvárral.

S most azon tűnődöm, a barátomnak vajon igaza volt-e. Bobál Gergely tényleg csupán arra hivatott, hogy az NB I egyik kisebb csapatában olykor beálljon, s nagy ritkán betaláljon? Vagy rosszul menedzselték, nem Manchesterbe kellett volna mohón kivinni, hanem valamelyik kisebb csapathoz, netán nem is Angliába, hanem csak Hollandiába, Belgiumba? Ahelyett, hogy már fiatalon pénzt akartak kivenni belőle, még képezni kellett volna? Hamarabb kellett volna visszahozni az NB I-be? Kérdések sokasága vetődik fel.

Egyvalami azonban egészen biztos. A barátom, aki nagy tervekkel vágott bele az edzői szakmába, s akit a gyerekek mindenhol szeretnek, nemhogy valamelyik akadémiánál, még az első osztályban sem kapott azóta feladatot.

Veszélyes az olyan ember, aki kiszól a kórusból.