Törődés

Cristian Ramírez szívesen tett eleget Bebe kérésének. Az FTC baloldali védője és a 12 éves focista fiú a Groupama Aréna VIP Gold szektorában találkozott egymással a ZTE elleni évzáró mérkőzésen. Az ecuadori válogatott labdarúgó háromszoros édesapaként teljesen tisztában van azzal, hogyan kell a gyerekekhez közelíteni, így a közös fotózkodás nem esett nehezére. 

Az édesanyja egy évvel korábbi elunytával fél­árván maradt ifjúval eközben madarat – sőt egyenesen sast – lehetett volna fogatni még úgy is, hogy kéztörés miatt begipszelt karral érkezett a meccsre. Fradi-drukkerként a családi szektor és a stadion hangulata már nem adott újat a vidéki srácnak, ám a zöld-fehér klub vendégeként kapott kedvesség és közvetlenség tovább erősítette benne a fradizmust. 

Több volt ez egyszerű gesztusnál az egyesület részéről, mint ahogy a hajdani NB I-es játékvezető-asszisztens is lépten-nyomon tapasztalja, milyen sokat jelent az emberség, a jóakarat és a segítőkészség. A mezőkövesdi Demeter János élete is tavaly vett gyökeres fordulatot, azáltal, hogy rosszindulatú arcüregdaganatot állapítottak meg nála. Az 53 éves bírót azonban nem hagyta magára a honi labdarúgóvilág. Ahogyan az NB I-es matyó klub, úgy „Döme” korábbi csapata, az Eger SE is pártfogásába vette a sípmestert, mint ahogy teszik ezt játékvezető kollégái Gyöngyösön, év végi jótékonysági teremlabdarúgó-tornájukon. Az anyagiak megléte nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a rá váró immun- és újabb kemoterápia után műteni lehessen Frankfurtban. Demeter sporttárs elsősorban azonban azért hálás, mert folyton érzi, hogy nem engedik el a kezét, érdeklődnek iránta, és vele együtt azt szeretnék, ha meggyógyulna. 

Az összefogás további ékes példája is szorosan kapcsolódik a sporthoz, konkrétan a futballhoz.
Egy 25 éves, de immár csak volt labdarúgó kilencfős család tagjaként maradt fedél nélkül tűzeset következtében, november végén. Az azóta eltelt három hétben a csoda nem fentről, hanem egészen közelről érkezett a bajba jutott famíliához, közte négy kiskorú gyermekhez. Nekik is sportvezetők nyújtottak segítő kezet és juttattak jelentős adományt. 

Afentiekhez hasonló esetekben bővelkedő világunkban rendre beigazolódik, hogy addig van remény, amíg az együttérzés, az odafigyelés és a törődés nem veszik ki az emberekből.