Pánikban

A magyar futballban tavaly nem volt és nem is lehetett jobb hír annál, hogy a válogatott kijutott az idei Európa-bajnokságra. Ráadásul csoportelsőként, egyenes ágon, ami persze a lényeget tekintve csaknem mindegy, hab a tortán, de azért jót tesz a presztízsnek és az önbizalomnak. Teljesen természetes, hogy a kerettagságra kicsit is esélyes játékosok már arról álmodnak, hogy pályára lépnek Németországban Svájc, Skócia és a házigazda németek ellen, ám az hamar kiderült, hogy néhányan bajban vannak.

Marco Rossi ugyanis határozottan kijelentette, hogy csak azokra számít a kontinenstornán, akik a klubjaiban rendszeresen játszanak, megfelelő számú játékperccel edződnek a nagy kihívásokra. Ha csak a keretet tekintve marginális futballistákat érintene ez a megkötés, nem is lenne gond, ám sajnos eddig alapembernek számító labdarúgók helyzete is meginogni látszik. Nem csak légiósokról van szó, a ferencvárosi Botka Endre is csak elvétve jut szóhoz a Fradiban, amivel könnyen eleshet az Eb-részvételtől.

Külföldön ennél többen is kerülhetnek bajba. Persze, bajban van Marco Rossi is, mert a szövetségi kapitány pontosan tudja, hogy nem küzd a bőség zavarával, ha szigorúan ragaszkodik a követelményéhez, és az érintettek helyzetében nem történik változás, akkor egész egyszerűen nem tudja őket megfelelő minőséggel pótolni. Éppen azért az a legjobb megoldás, ha ez a változás megtörténik, nem véletlen, hogy néhányan gyorsan léptek vagy lépni akarnak ennek az érdekében.

A múlt héten röppent fel a hír, hogy Lang Ádám távozna Ciprusról, ahol csak elvétve játszatják, Varga Kevin pedig már fel is bontotta ott a szerződését, és olyan csapathoz megy – még nem nevezték meg –, amelyben sok időt tölthet a pályán. Szalai Attila azt mondta, megküzd a helyéért a Hoffenheimben, ám szombaton aligha bánkódott, hogy kölcsönbe mehet a Freiburgba, ott egész biztosan több lehetőséget kap, és ha él vele, akkor megkérdőjelezhetetlen a pozíciója a válogatott védelmében. És akkor ott van még Nagy Ádám, a szövetségi kapitány egyik legbiztosabb kezdője, aki az olasz másodosztályú Pisában gyakrabban koptatja a kispadot mint a gyepet.

Ő maradni akar, de az jól látszik, hogy a többségen némi túlzással kitört a pánik, és menni akar. Ez pedig jó jel. Ezeknek a játékosoknak a tárgyalási pozíciója most nem túl jó, tehát biztosan