Nekünk Önök az egyetlen esélyünk!

Szégyellem, de mással nem tudjuk

megkínálni – jegyezte meg

keserűen a háromgyermekes édesanya.

László, a

családfő szótlanul ült a

hokedlin, nehéz egy idegennek elmesélni

családja

kálváriáját. A

besenyődi család feje

fölül háromszor

próbálták már

elárverezni házukat, s most

odáig jutottak, ha nem érkezik

segítség, napokon belül az

áramot is kikapcsolják

náluk.

Minden szépen indult. A családfő

dolgozott, a szocpolra épülő

házuk pedig szépen haladt. 2003

szeptemberében azonban minden rosszra fordult. -

Egyik napról a másikra itt hagyott minket

a vállalkozó egy félig

elkészült házzal. Közel

ötmillió forintot vett fel, amit

nekünk kellett törleszteni, de a

házat is be kellett fejezni, így

rokonoktól, ismerősöktől kellett

még kölcsön kérnünk

közel egy milliót forintot –

emlékezett vissza keserűen

Erika. A család ekkor

nem tehetett mást, minden erejükkel a

ház befejezésén

munkálkodtak, mivel ezelőtt már egy

éve éltek egy komfort

nélküli, düledező nyári

konyhában. A család

reménye, az összkomfortos családi

ház ekkor mindössze 50%-os

állapotban volt.

- Úgy kell elképzelni, hogy itt semmi sem

volt, mindenhol a vakolatlan falak voltak, a

pucér betonon jártunk. A

fürdőszoba helyén egy nagy

gödör volt, mivel a vizet akarták

bevezetni, de nem fejezték be. Az egész

tetőszerkezetet is át kellett

rakni, mert olyan hibákat vétettek, amit

már nem lehetett kijavítani –

magyarázta a családfő.

A bank felől nem sikerült

segítséget kapni, a

rendőrséghez pedig nem mertek fordulni.

Erről viszont már Erika

beszélt - Amikor itt hagyott minket a

vállalkozó, a bankhoz

fordultunk. A félig elkészült

házról ekkor mi is vittünk

fényképeket de az, amit a

vállalkozó a bank felé

leadott, az hamisított volt. Nem a mi

házunk volt a képen, hanem egy

98%-ban kész, gyönyörű

szép bordó fürdőszobás

családi ház. Amikor mi is bemutattuk a

saját képeinket, mindenki ledöbbent,

kijöttek a banktól is

fényképezni, mindenki körberajongott

minket, ekkor azt hittük, hogy valami elindul, de

végül mégis nekünk kellett

befejezni a lakásunkat. Nem

tettünk feljelentést, mert megfenyegetett

minket a vállalkozó, így is volt

olyan, aki megpróbálta, arra

másnap rátörték az

ajtót.

A háromgyermekes család ekkor

még tartotta magát valahogy, de a

rokonoktól, ismerősöktől

kért pénzt egyre égetőbb volt

visszafizetni, mivel a környezetükben

lévők között senki sem

különösebben tehetős. - Minden

erőnkkel azon voltunk, hogy az

ismerősöknek visszafizessük a

kölcsönt, de így elmaradtunk

a banki törlesztőrészletekkel –

idézte fel Erika.

A háromgyermekes családot ekkor

újabb csapás érte, a

családfő 16 éve biztos

munkahelye megszűnt. Ezután sorra

próbált munkát találni,

több-kevesebb sikerrel. - Megszűnt a

munkahelyem, ahol 16 évig dolgoztam,

majd munkát kerestem a

savanyítóban, de onnan

télére elengedtek. Ezután

vagyonőri munkát találtam, de most

télen onnan is elengedtek – mesélte

kilátástalan helyzetüket

László.

A család ebbe végképp

beleroppant, a fejük felől

immár harmadszorra próbálta a

bank elárverezni a házat, eddig

sikertelenül. Most azonban jön a tavasz,

így Erikáék

attól tartanak, hogy most már nem lesz

olyan szerencséjük, hogy senki ne vegye meg

a házukat. A bank mellesleg kész

elállni az árveréstől, de

ennek az a feltétele, hogy a család

készpénzben fizessen be

közel egymillió forintot, a bank pedig,

ezután engedélyezné, hogy 12

hónap alatt törlesszék a

fennmaradó három millió

ötszázezer forintot.

Lászlóék jelenleg

havi kilencvenezer forintból

élnek - öten. Ez a pénz szinte

semmire sem elég, hiszen a havi kiadások

felét sem fedezi ez az összeg. Így

megélhetésre szinte semmi sem

marad, csak a tartozásokat

próbálják enyhíteni, de egy

visszafizetett csekk után jön

két újabb.

- Most ott tartunk, hogy az áramot sem

tudtuk kifizetni – 52 ezer forintot,

így amennyiben nem rendezzük a

tartozásunkat, március

2.-án kikapcsolják nálunk

a világítást. Fordultunk

mi már az önkormányzathoz

is rendkívüli segélyért, de

mindeddig onnan nem érkezett válasz

– magyarázta Erika, majd

folytatta.

- Nem szeretnénk, ha az olvasók azt

gondolnák, hogy megint itt egy

család, megint

könyörögnek, holott jól

élnek. Mi nem élünk jól,

jó húsban vagyunk, mert szinte csak

zsíros kenyeret eszünk zsíros

kenyérrel – küszködött

könnyeivel Erika. Nem alamizsnát

kérünk, csak annyit, hogy legalább a

villanyszámlát segítsenek

kifizetni, amit ledolgoznánk.

Valójában a megoldás az lenne, ha

nekem és a férjemnek is akadna valahol

munka.

A családban a legkisebb gyermek hat, a

legnagyobb tizennégy éves. A kisebbek

még nem tudják, hogy milyen nagy bajban

van a család – eddig sikerült

előttük titokban tartani. Arra is volt mindig

magyarázat, hogy anya miért fakad

sírva, ha az ABC-ben vágyakozva

tekintettek a gyerekek az

édességek felé, de a

pénztárcában

mindössze egy kenyérre tellett,

abból is csak a legolcsóbbra. A

nagyobbik fiú azonban már szembesült

szülei problémáival, amiért

az iskolában gyakran

macerálják is.

- Nekünk ez az utolsó esélyünk,

hogy önökhöz fordultunk. Nem

látunk más megoldást, így

annyit kérünk, aki teheti

próbáljon rajtunk segíteni,

ameddig még lehet – zárta

könnyes szemmel Erika és

László.

Kapcsolódó cikkek:

• A helyzet válságos

Szabolcs-Szatmár-Beregben

megbízottak fogták el a

szégyenlős zsarolót

Nyíregyházán

-M. István-