Becsengettek, irány az iskola

Szinte ébreszteni sem kellett szerda reggel a nyírteleki Szabó Bernadettet. – Hamar kipattant a szeme – mondja mosolyogva Szabóné Takács Anikó. Az első iskolai napjára készülő cserfes, talpraesett lánykája még lustálkodik egy kicsit, Gergő az ötödikes bátyja – az iskola legjobb tanulója volt – viszont már indulásra kész. Új iskolában, a nyíregyházi Kazinczyban kezdi a felső tagozatot. Háromnegyed 7 körül nincs mese, Dettit várja a reggeli, a mosakodás és ezernyi új élmény.

Rendőrlány vagy tűzoltó

– Nem izgulok, és szerintem nem is fogok. Sok osztálytársamat az oviból ismerem, és a tanító néni is nagyon kedves. Ő volt Gergő tanító nénije is – meséli Detti reggelizés közben, kakaós golyókat kanalazva. – Nagyon vártam már az iskolát – bólint és hatalmas barna szemei felragyognak. Kiderül, számolni már tud, és a nyomtatott nagybetűket is ismeri, sőt el is tudja őket olvasni. Igazi örökmozgó, mazsorettezik és néptáncol, abban bízik, lesz úszás az iskolában. – Rendőrlány vagy tűzoltó leszek – válaszol felnőttes komolysággal a kérdésre és kuncog a megjegyzésen: nem kislányos szakmát választott.

– Elől fogok ülni, középen az első padban. Én választottam, és remélem, a legjobb barátnőm, Barbara ül majd mellettem – magyarázza túl a fogmosáson, miközben gyorsan ellenőrzik anyucival, minden benne van-e a táskákban. Füzetek rendben, 13 tankönyv a helyén, a tolltartó és a reggeliző tálca sem hiányzik. – Nem a könyvek érdekelték, hanem a befedésük és, hogy milyen minta legyen rajta – avat a részletekbe Anikó. Cuppanós búcsúpuszi Gergőnek, aki apával indul Nyíregyházára. A családfő gyors számolást végez: csak a tankönyvek több mint 25 ezer forintba kerültek a két gyereknek, hozzáadva a többi is, azt mondja Szabó József, átlépték az ötvenezer forintos határt.

– Szerencsére kaptam a munkahelyen iskolakezdési támogatást, s ma fog kiderülni, mit kérnek még az iskolában. Próbáltunk mindenből inkább jobb minőséget választani, a tapasztalat, évekkel tovább bírják a megpróbáltatásokat – mondja az édesapa.

Szív, füzet és ceruza a padon

Közben Detti ünneplőt öltött, a mázsás súlyú táska cipelését inkább az anyukájára hagyja a „nem vagyok még ehhez hozzászokva” – megjegyzéssel.

Hosszú az út otthonról a nyírteleki ÁMK Herman Ottó intézmény egységébe – ahogy az ottaniak hívják – Dózsás épületéig, ahol az alsósok okosodnak. A terem ajtaján kifüggesztve a névsor, az 1. b-ben 22-en, tíz lány és 12 fiú kezdi meg tanulmányait.

Rembeczkiné Kovács Aranka piros szívekkel díszíti a padokat. – Balkéz felől, ahol a szív van – mondja, s minden betérő, kicsit megszeppent nebulóhoz van egy kedves szava. Oldani kell a feszültséget, bár úgy tűnik, ez a szülőkre is ráfér. Minden padon ott az ajándék ceruza és kockásfüzet. Detti elhelyezkedik, elrendezi a holmiját és várja, hogy padtársa megérkezzen. Odabújik Anikóhoz, a falon lévő ábrákról a betűket olvassa. Megegyeznek, anya 4-kor jön Dettiért, muszáj dolgoznia.

Szalai Borbála: Utolérem a bátyámat

Lassan megtelik az apró, ám annál barátságosabb terem. Megérkezik Barbi is, a két kislány azonnal összesúg, titkokat osztanak meg egymással. Hortobágyi Béláné az osztály másik tanítónénije kiosztja a névtáblákat, ismerkedik az elsőseivel. Még nem teljes az osztálylétszám amikor tanévnyitó ünnepségre indul a csipetnyi csapat. – Amikor Gergő volt elsős, öt éve, jobban izgultam – Anikó büszkén nézi a fellépők között mosolygó lányát. Még mielőtt Detti elmondaná Szalai Borbála: Utolérem a bátyámat című versét, kitör belőle az egész reggel izgalma és feszültsége.

Az ünnepség után itt a búcsú ideje, ijedt gyermektekintetetek, bíztató szülői ölelések. Becsengettek, előkerülnek a táskákból az olvasókönyvek és munkafüzetek. Az elsősöknek is megkezdődtek a „munkával” teli hétköznapok.

• Tanszercsomag elsősöknek Szabolcsbákán
• Nyíregyházán valóban minden gyermek fontosnak bizonyult
• Iskolakezdési teszt: Tízezrekkel olcsóbb, ha nem trendi
• Iskolakezdési támogatás Nyíregyházán

- KM -