Tunyogon megerősítették szolgálatában a Nagytiszteletű Asszonyt

Tunyogmatolcs - A Tunyogi Egyházközség 24 év hittel teli munka után megerősítette szolgálatában Lucskiné Krokavecz Márta Nagytiszteletű Asszonyt.A közös gyülekezeti munkát férjével, Lucski Istvánnal kezdte még 1987-ben. Az istentiszteleti alkalmak megosztva zajlottak ennyi év alatt, hiszen délelőtt a férj, délután a feleség látta el a szolgálatot. Nagytiszteletű Asszony a Szamoskéri Gyülekezet főállású lelkészeként volt beiktatva, de Tunyogon is hűségesen, szeretettel látta el feladatát ennyi éven át. Sajnos közel 5 éve a Nagytiszteletű Úr egészségi állapota megromlott és ennek a következménye lett az a jelképes ünnepi megemlékezés, amely a vasárnapi nap meg is történt a tunyogi református templomban. Az eseményen a Szatmári Egyházmegye esperese Bartha Gyula végezte a szolgálatot. Az egyházmegye több lelkésze, tisztviselője barátként, kollégaként jelen volt a rendhagyó ünnepségen és áldásukkal, községük képviseletével elhozták üdvözletüket a beiktatásra.  Az egyházi tisztviselőkön kívül Dr. Tilki Attila országgyűlési képviselő barátként családjával együtt, Soltész Bertalan községi polgármester és Terem Attila Szamoskéri településvezető szintén megtisztelte jelenlétével a rendhagyó istentiszteletet. Az ünnepélyen a Szamoskéri református gyülekezet, mint testvérfelekezet szintén képviseltette magát. Bartha Gyula prédikációjában elmondta, hogy ez nem egy szokványos beiktatási istentisztelet, hiszen a hívek már jól ismerik a járásotokat, a háttereteket és ölelésüket szeretnék kifejezni felétek ezzel a gesztussal, hogy a munkátok ebben a nagycsaládi szolgálatban teljessé tudjon válni.- hangsúlyozta az Esperes Úr.

Nagytiszteletű Asszony az áldások, és köszöntések utáni beszédében elmondta: „a különbözőség mellett vannak olyan értékek, amelyek mögé mindannyian fel tudunk sorakozni, mindegy, hogy hány évesek vagyunk, vagy hol a helyünk a világban. Ezek az értékek pedig úgy fogalmazódtak meg bennem, hogy egy élet munkájának fontosságát néztem meg, amely értelmet adott annak amit csinálok, s ez minden közösségre, emberre igaz, nem csak a Tunyogi gyülekezetre.”

Talán a sors pikantériája, hogy én valamennyire végigkísérhettem ezt az életutat, ha még csak a felét is. Egy i betűn a pont megerősítésére nem feltétlen azért van szükség, hogy jobban látszódjon, hanem mert kaphat egy olyan bizonyosságot, határozottságot, amivel már rendelkezett, de még nagyon sokáig szükség lenne az általa betöltött szerepre. A Tunyogi Egyházban ez a pont most megerősítésre került, kívánom, hogy még sokáig látszódjon méltó helyén.

- Széles Szabolcs -