Jegyzet: A magyar kultúra...

Szatmárcseke - Szatmárcsekén jártam vasárnap délelőtt, ahol a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett templomi, majd koszorúzási ünnepséget vendéglátás követte a helyi művelődési házban. Legalább annyian, ha nem többen mondtak igent ráutaló magatartásukkal a felkérésre, hogy ne csak szellemileg, hanem testileg is jóllakottan térjenek haza a jeles programról. Gáláns és figyelmes gesztus volt ez a házigazdák részéről, főleg a mai gazdasági helyzetben. Palicz István jegyzete. 

A nagyteremben szépen megterített asztalok, finom harapnivalók, üdítőitalok, jó erős fekete és lélekmelegítő pálinka várta a vacogó foggal betérőket, akik perceken belül megrohamozták az asztalokat. Egy idősebb hölgy diadalittasan, púposra pakolt tányérral „fékezett le” mellettem, majd gyorsan nekilátott ebédjének. Nem bajlódott sokáig a bundák szétmarcangolásával, egészben nyelte a töltött káposztákat. Amikor rájött, hogy az ínycsiklandozó rántott húsokkal már nem bír el, előbb szalvétákba, majd egy kis nejlonzacskóba, végül táskájába csempészte a harapnivalókat. Búcsúzóul megállt még az egyik asztal előtt, és belemarkolt a pogácsás tányérba is.

Ennek a jelenetnek is volt némi köze a magyar kultúrához, de Kölcsey helyett sokkal inkább Móricz jutott eszembe, s a Tragédia című novellájának Kiss János(néj)a.