Nézőpont: Jutalomjáték

Nem épp romantikus a báj, ami övezi a helyi közszféra jutalmazási politikájának legfrissebb eredménye fölött képződő vitát. No meg egy kis „mintha már átéltük volna (déjá vu)” érzés is hatalmába keríti az embert. Az apparátus éves munkájának elismeréseként a megyeszékhely önkormányzatánál jutalmat osztottak – nem csekély összegről van szó, s bár a pontos szám megismeréséhez még dűlőre kell jutni egy jogértelmezési kérdésben, gyaníthatóan százmilliós nagyságrendről beszélhetünk. – Nyéki Zsolt jegyzete.

 Nem először: 2010 őszén, a helyhatósági választások előtt hasonló összegű jutalmat osztott ki a leköszönő városvezetés, kiváltva ezzel a stafétabot átvételére készülő erők hangos rosszallását. Bírálatukat főleg a város tetemes adósságállományára alapozták, amelynek meghatározásakor 18 és 23 milliárd forint között vibrált a mutató, de bárhol is állapodott meg, nem volt kevés.

A hatalomból akkor távozó városatyák védték és indokolták döntésüket, mondván: törvényesen jártak el, a dolgozók pedig megérdemelték a jutalmat, míg az érkezők erkölcsi, etikai ellenérvekkel éltek. Eltelt két év, s változott a felállás: a jelenlegi döntéshozók jutalmaztak, s azok, akik korábban hasonló nagyvonalúságról tettek tanúbizonyságot, most kritizálnak. Mindenki próbálja elmagyarázni, hogy az ő jutalma miért volt jogos, szükséges és arányos, a másiké pedig nem. Mindeközben a nyomasztó adósság nem tűnt, nem tűnhetett el (mert hát csodák nincsenek), függetlenül attól, hogy a politikai ellenlábasok miként látják, láttatják ezt a tényt.

Fogadjuk most el a publikált eredményeket, hogy az önkormányzat rövid lejáratú adósságállománya és a folyószámlahitel-állománya csökkent, hogy a város gazdálkodása stabil és kiszámítható – az adósság akkor is milliárdokra rúg. A versenyszférában meddig működne az a cég, amelynek ugyan javulnak a mutatói, de még mindig milliárdos adósságok terhelik? Meddig maradhatna talpon egy olyan vállalkozás, amelynél ilyen helyzetben jutalmat osztanak? A hivatal dolgozói bizonyára megérdemelték ezt a pénzt, de ha én politikus lennék, nem ígérnék mást a köz-, a verseny- és a civil szférában egyaránt, csak „vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket” – mindaddig, amíg nem rendeztük az összes számlánkat, és nézhetnénk végre tiszta lelkiismerettel gyermekeink szemébe.