Életmű kiállítás Kisvárdán

Kisvárda - „A jó fafaragáshoz a fa és a munka szeretete egyaránt szükséges. Ami még kell, az nehezen tanulható: a türelem, amiből szerencsére van elég a munkáimhoz. Az olyan alkotótevékenységnek van értelme és reális jövője, melynek célja a tanítás, a jó irányú nevelés, a pozitív minta és életképek bemutatása. ” – mondta a fél évszázada alkotó, 89–évét taposó Szeifried László népi fafaragó. – Régi kisvárdai iparos család sarja, aki sokáig a vas–műszaki kereskedelemben dolgozott. A fafaragás rejtelmeibe Kovács László kisvárdai postamester vezette be, mint sokan másokat Kisvárdán, akik érdeklődtek a fafaragás iránt. Először somogyi pásztorfaragással készítette a különböző alkotásokat, dísztárgyakat, használati eszközöket. De otthon volt az erdélyi–beregi ékrovásos fafaragásokkal is. Ahogy teltek az évek egyre kedveltebbek lettek számára a barokk fafaragások, tükörkeretek, dísztárgyak. Nagyon sok egyházi ihletettségű alkotás hirdeti munkásságát, kétkezi munkásságának nyomát. Emellett méltó módon, aprólékos, sziszi, fuszi, munkával faragta, véste fába nemzeti ereklyéinket, a Himnuszt és a Szózatot. A tárlaton 53 különböző aprólékosan elkészített remekmű tekinthető meg. Életmű kiállítást, szerdán délután –február 20–án– nyitották meg a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza kiállítóterében.

Élettelenből élő

–„Elővette kését, fogott egy élettelen fadarabot, s munkába kezdett – mondta megnyitó beszédének kezdetén Szivák Gábor a Várday István Városi Könyvtár igazgatója. Beszédében többek között a következőket mondta.

– S látta, hogy a kés keskeny vonalai életet lehelnek a halott anyagba. Mert aki az élettelen anyagot így veszi kézbe, az képes a holt anyagban rejtőző életet világra hozni. S ezzel életében megjelent az alkotás öröme… Szeifried Laci bácsi azok közzé tartozik, aki művészi eszközökkel teremti meg a fa emberi létét… A mai életmű tárlat az elmúlt fél évszázad alkotó folyamatába enged bepillantást. Mutatja azt a gazdag életet, amelynek szeretetét az egymás mellett sorakozó életfák szimbolizálják leginkább…Tiszta, egymásra épülő faragás, mely magában őrzi a népi hagyományokat… Mert a faragó ember minden egyes ütésének biztosnak kell lenni. Itt nincs tévedés és nincs javítási lehetőség. A gyalogos ember kitartása és türelme kell ehhez…

Táblaképen a nemzeti imánk

–Szívesen ábrázolja nemzetünk nagyjait. Vállalkozik arra az ember próbálót feladatra, hogy táblaképben tárja elénk nemzeti imáinkat: a Himnuszt és a Szózatot. Vajon tudjuk e hány sorból, hány karakterből áll a Himnusz és a Szózat? Himnuszunk 66 sorból, 213 szóból, 1217 karakterből áll. Szózatunk 56 sorból, 223 szóból, 1129 karakterből áll. Ennek ismeretében tekintsünk e két nemzeti táblára. Lássuk a finom technikával elkészített vágtató nomád lovasokat, az ékrovásos faragást a kereten. Mi munka és mi türelem kellett ennek az elkészítéshez!

Életmű kiállítás

Szeifried Laci bácsi nem ezen az ösvényen járt és jár. Lépteit nem kísérték csalóka lidércfények. Ez az út hittel teli, szaktudásra épült. Fafaragó művész. Ki mégis díjazott. Hiszen a kiállított tárgyak, alkotási mind igaz lelkének egy darabját őrzik remélhetőleg századokon keresztül.” –mondta befejezésként Szivák Gábor.

A tárlat nyitás zárásaként a népi fafaragó fia, Szeifried Zoltán festő–grafikus, a családtag szemével ajánlotta az érdeklődők figyelmébe, az alkotásokat. Megható pillanata volt, amikor az idős mestert fia köszöntötte életmű kiállítása alkalmából. A tárlat megható pillanata volt, amikor a mikrofon elé Szeifried László lépett és meghatódottságtól remegő hangon, könnyező szemekkel köszönte meg a szép számmal megjelent érdeklődő közönségének részvételét.

A megnyitón közreműködött a Weiner Leó Alapfokú Zene–és Művészeti Iskola.

Az életmű tárlat március 20–áig tekinthető meg a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza kiállítóterében.