Aranyérmes szaxofonos

A véletlennek köszönhető, hogy Novák Írisz megismerkedett a szaxofonnal. De milyen szerencse, hogy így történt, mert most, hogy már elbúcsúzott az általános iskolától, zenei pályán folytatja tovább a tanulást. Írisz az encsi Szent László Katolikus Általános Iskola nyolcadik osztályos tanulója volt, de zenét az Encsi Zrínyi Ilona Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolában tanult.

– Alsós koromban furulyáztam, de volt itthon egy szaxofon. Apukám kapta a 40. születésnapjára. A család lepte meg vele, mert mindig tetszett neki ez a hangszer, és meg akart tanulni rajta játszani. Végül nem ő tanult meg, hanem én. Tetszett a hangja is, és hogy szép, fényes hangszer. Anya vitt el Homoki János tanár úrhoz, mert tudta, hogy ő szaxofont is tanít. Ez négy éve volt, azóta több versenyen is jártam – meséli Írisz.

Első lett

Tehetségét bizonyítja, hogy ezeken a versenyeken már néhány év hangszertanulás után is kiváló eredményeket ért el. Tavaly a II. Regionális Klarinét–Szaxofon Versenyen és a VII. Országos Szaxofonversenyen szerepelt kiválóan. Az idén februárban pedig a Miskolci Bartók Béla Zene- és Táncművészeti Szakgimnázium szervezésében az I. Regionális Fafúvós Versenyen első helyezést ért el. Nagy örömére felvételt nyert a Bartók-szakgimnáziumba, jazz szaxofon szakra.

– Gondolkodtam, hogy a Földes Ferenc Gimnáziumban tanuljak-e tovább vagy a Bartókban, mert mind a két iskolába felvettek. De aztán a Bartók mellett döntöttem, mert nem voltam benne biztos, hogy ha a Földesben tanulok, tudom-e a zenét is magas szinten folytatni – indokolt Írisz.

Sok-sok verseny

Pedig neki a tanulás sem okoz nehézséget. Nyolc éven keresztül kitűnő tanuló volt, év végén ezért iskolai elismerést, sőt polgármesteri dicséretet is kapott. Számos tanulmányi versenyen vett részt.

– Hozzám inkább a reál tárgyak állnak közel, így matematika-, kémia- és földrajzversenyeken vettem részt. Bejutottam több országos verseny döntőjébe is, de aztán a járvány miatt az utolsó fordulók elmaradtak – teszi hozzá a tehetséges diáklány, aki egyébként néptáncol és népi hegedűt is tanul.

Mint mesélte, a zeneórákról mindennap 6–7 óra körül ért haza, főleg, amikor versenyekre készültek, mert olyankor 5 szaxofonórája volt egy héten. Tanulásra így már nem maradt sok ideje, de igyekezett az iskolában mindent megjegyezni, otthon pedig szombaton foglalkozott a tananyaggal.

Persze marad ideje azért kikapcsolódásra is. Szeret festeni és sportolni is. Régebben úszni járt, ma inkább a biciklizést részesíti előnyben.

Írisz hangsúlyozta: nagyon sokat köszönhet szaxofontanárának, Homoki Jánosnak, valamint zongora- és szolfézstanárának, Hankó Erika Klaudiának, aki egyben zongorakísérője is volt a versenyeken.

(A borítóképen: Novák Írisz és Homoki János)