Átírnák-e himnuszunkat?

A magyar kultúra napja alkalmából azt kérdeztük: amennyiben most kellene himnuszt írni, gazdagítanák-e új gondolatokkal vagy maradnának Kölcsey Ferenc Himnuszánál?

Serfőző Simon Kossuth-díjas költő szerint Kölcsey Ferenc imádsága Istenhez máig nem veszített aktualitásából.

Serfőző Simon szerint utal kivívott s elbukott szabadságharcainkra, 1948-ra, 1956-ra, az első és második világháborús veszteségeinkre, Trianonra, a Don-kanyarra, az orosz megszállásra. Mostani világunkra is igazak a sorok: önmagunk becsapottságára a ránk szabadult pénzvilág által, az ország kirablására, kihasználtságunkra.

– Hogyne lenne figyelmeztető erejű a Himnusz, legszebb mindennapi imádságunk – fogalmaz.

Végteleníti a századokat

Szabó Máté, a Miskolci Nemzeti Színház rendezőjének problémája az, hogy ez a csodálatosan megírt könyörgés, fohász mintha végtelenítené a viharos századokat, hiszen ez a himnuszunk.

– Erkel zenéjével kivételesen szívbemarkoló alkotás. De mi van, ha esetleg változna a kabát? Akkor is ugyanaz a gomb marad? – feszegeti a rendező. – Mintha lenne egy kerete az életünknek általa, amin nem lehet kívül kerülni. Pedig ott – már csak logikailag következtetve is a vers szövege alapján – csak jobb lehet. Mantraszerűen ismételgetjük, és persze szeretjük, de néha az az érzésem, hogy nincs az a focimeccs, amit ebből meg lehet nyerni…

Szabó Máté szerint „a mostani állapotot megdöbbentően pontosan kifejezi, és ilyenkor fájdalmasan dobban egyet a szívem, mint Erkel üstdobja” – fejti ki véleményét. Tőkéczki Ilona magyar– történelem szakos tanár egyetért azzal, hogy ez a vers nem pusztán egy szép költemény, hiszen a szakralitása is megvan, ezért válhatott egy nemzet imádságává.

– Minden benne foglaltatik, ami ránk, magyarokra jellemző. Benne van a magyarság élettörténete, a múltunk, a jelenünk és valahol a jövő is. Abban az értelemben, hogy fellebbenti: megszenvedtünk már annyi mindent, igenis jogosultak vagyunk, hogy jöjjön egy jobb kor, egy olyan időszak, amikor a magyarság megmaradása, sőt felvirágzása megtörténik.

Emlékeztet, többször szóba került már, hogy át kellene írni a Himnuszt, mert szomorkás, vontatott és nehezen lehet énekelni. Ám Illyés Gyula és Kodály Zoltán is visszautasította ezt: van már nekünk Himnuszunk, ebből se elvenni, se hozzátenni nem lehet.

– Én is ezt vallom – jegyzi meg Tőkéczki Ilona.

Nem változott semmi

Zemlényi Attila magyartanár és költő szerint a Himnusz tartalma a mai napig aktuális, mert mostanra sem változott semmi.

– Ez az ország sok esetben párbeszédre képtelen. Elég a történelmünket némiképp ismerni, hogy lássuk, a legújabb kori történelmünk – a 20. és 21. századi – semmiben sem különbözik a korábbitól. A párbeszéd és az összefogás csak bizonyos fantasztikus pillanatokban születik meg. Gondolok itt például 1848-ra, 1956-ra és 1989-re, de akkor is csak ideig-óráig működött. A műben megjelenő apátia szavait tökéletesen érzem.

Olyan világot élünk, fogalmaz Zemlényi Attila, ahol azzal kell törődni, hogy legyenek még nemzetek és legyen „világunk”.

– Valószínűleg Kölcsey ma azt írná, hogy mindenkinek ott kellett volna lenni Ausztráliában, és tüzet oltani. Rettenetesen fontos a nemzeti összefogás és a párbeszéd, Európa- és világszinten, különben nincs előre.

Hubai Gábor egyetemista, költő másképp vélekedik.

– Néhány éve óriási felzúdulást okozott Nádasdy Ádám szándéka, hogy újrafordítja Dante Isteni színjátékát, végül nagy sikert aratott. Ugyanígy volt, amikor a Bánk bánt dolgozta át. Ennélfogva felmerült bennem a kérdés, a Himnuszhoz miért ne lehetne hozzányúlni?

Indokolatlanul hosszú

Szerinte a mű indokolatlanul hosszú. Már az első sorban Isten áldását kérjük, mert önmagunkat képtelenek vagyunk megvédeni. Az pedig, hogy az utolsó versszakban már egyenesen azt kérjük, „Isten, szánd meg a magyart”, Hubai Gábor szerint komolyan vehetetlenné teszi a nemzetet, amit képviselni, egyesíteni hivatott.

– Más országokéhoz képest a mi himnuszunk egy siratóének. Meggyőződésem, hogy először a zenéhez kellene hozzányúlnunk, persze Erkel Ferenc érdemei elismerése mellett, mert a lehangoló zenei világ hűen tükrözi a pesszimizmus csimborasszóját tartalmazó magyar néplélek minden búját-baját.

Hubai Gábor egy optimistább, lelkesítőbb himnusznak nagyon örülne. – Megértem, hogy a jelenlegihez hozzányúlni egyesek szemében ma nemzetárulás és a hagyományok lerombolása volna. Talán majd egy másik korban ehhez is elég érettek leszünk – fogalmaz.