Koronavírus

2020.03.18. 20:00

Home office: első nap

A lakásban sikítozva rohangáló ovis és bölcsis mellett dolgozni csuda jó.

Nagy-Hankó Krisztina

Amikor azt mondta a szerkesztő kolléga, hogy írjak az első home office-ban töltött napomról, meglepődtem. Aztán arra a következtetésre jutottam, hogy micsoda ötlet. Hiszen a fél országot ez foglalkoztatja most, de azokat biztosan, akik még soha nem dolgoztak így, és a mély vízbe dobták őket. Nekem nem annyira szokatlan, hiszen mindig szellemi munkát végeztem, ezért máskor is volt példa arra, hogy itthon kellett megcsinálnom egy-egy feladatot, amire a munkahelyen nem adódott idő vagy lehetőség. A különbség annyi, hogy akkor még csak egy gyermekem volt, azóta hárman lettek. A nagytól már bármit tehetek, de a két kicsi mellett dolgozni igazi kihívás lesz.

Munkahely a konyhaasztalon

Reggel felkeltem a szokott időben, megfőztem a kávémat és kinéztem a lakótelepi panellakás ablakán. Csend volt és nyugalom, mint vasárnap. Reggelit készítettem, aztán nem kezdtem el készülődni – fura volt –, ma nem kell sehová menni. Nincs dolgozószobám, öten élünk 55 négyzetméteren. Ki kellett találni, hol legyen a munka helye, vagyis a laptopom. Ennyi elég is, asztal, szék és természetes fény. A konyhaasztal lett a munkahelyem, az ablak alatt van. A reggeli után kicsit tornáztam a gyerekekkel, aztán bekapcsoltam a gépet, és elkezdtem összeszedni a gondolataimat. Amik cikáztak ide-oda; időnként kitekintettem az ablakon. Láttam fiatal nőt, aki maszkban és gumikesztyűben jött az élelmiszerbolt irányából. Volt egymásba kapaszkodó idős pár, gurulós bevásárlótáskával. Kilenc óra tájban már a szokásos forgalom is beindult. Teherautók, áruszállítók, buszok, személygépkocsik. Innen nézve nekem úgy tűnt, még nem állt meg az élet. De meg fog. Jelenlegi információim alapján, amiket hiteles hírforrásokból szerzek, akkor tesszük a legjobbat, ha otthon maradunk. Azért az én fejemben is pörög egy bevásárlólista, amit ma még ki kéne pipálni. Ha egyáltalán lesz még valami a boltban. De máshová nem készülök. Pedig szépen süt a nap, jó lenne lemenni a gyerekekkel a játszótérre, ott jobban el is fáradnának, aludnának egy nagyot délután, és hagynák anyát dolgozni. Mégis az eszemre hallgattam, maradtunk itthon.

A kicsiknek színes ceruzát és papírt adtam, amit hamar meguntak. Babafésülés, mesenézés a tévén, főzés a babakonyhában, kirakózás, veszekedés, sikítozás… És még csak a délelőttnél jártunk. Mindenki mással küzd most. Valaki a magánytól, a bezártságtól fél, én inkább attól, hogy az óvodás kislányomat és a bölcsődés kisfiamat hogyan fogom hetekig vagy esetleg hónapokig lekötni itthon. Mindamellett helyt kell állnom a munkámban is; de eldöntöttem, megcsinálom!

(A borítóképen: Amíg anya dolgozik, a gyerekek rajzolnak | Fotó: Nagy-Hankó Krisztina)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!