Dédestapolcsány

2020.06.03. 16:00

Nyolcvan fölött is gyógyít

Tanítója fogadta be gyermekkorában az idős dédestapolcsányi állatorvost, így tudta elvégezni az iskolát.

Detzky Anna

Forrás: OLVASÓNK KÜLDTE

Napi nyolc órában praktizál a 87 éves állatorvos, akit a környékről sokan riasztanak. Különleges népművészeti tányérgyűjteménye miatt pedig az ország más tájain is ismerik. Egykori tanítójának, Sümegi Lajos kántor-tanítónak köszönheti, hogy állatorvos lett belőle, aki befogadta saját házába és családjába.

– A korábbi években több komolyabb betegségem is volt, de három éve teljesen egészséges vagyok, és jól bírom magam. Ezt erős fizikumomnak és korábbi sportolói múltamnak tulajdonítom. NB II.-es szinten röplabdáztam, sportlövészkedtem, és vadászként sokat jártam az erdőt – mondta dr. Kiss Miklós. – Dolgozni egyébként kifejezetten szeretek. Gyermekkoromtól jószágok vesznek körül, tíz-tizenkét éves koromban már lovagoltam. Jelenleg a veszettség elleni oltások beadása tölti ki a 8–9 munkaórából álló napjaimat. Még a koronavírus sem állított meg, mert a beteg állatokat most is el kell látni.

Sajátjukként szerették

A községből ő volt az első, aki középiskolába mehetett.

– Az ezerötszáz fős Dédesről származom paraszti környezetből, a település 1950-ben egyesült a hétszázötven fős Bántapolcsánnyal. Az első két elemit Sümegi Lajos kántor-tanítónál végeztem, aki egyben iskolaigazgató is volt a dédestapolcsányi iskolában. Látta, hogy jófejű gyerek vagyok, és rábeszélte a szüleimet, hogy taníttassanak. Később Lajos bácsi Miskolcra, a Győri kapuba költözött a családjával, és befogadott az otthonába a lánya és fia mellé. Ez azért volt nagy segítség, mert akkor még nem létezett tömegközlekedés, és Sajókazán vagy Garadnán keresztül szekérrel és gyalog körülbelül négy-hat óra alatt értem volna Miskolcra. A Lévayba vettek fel, amit 1948-ban államosítottak, és Mikszáth Kálmán Gimnázium lett a neve. Tizenhat éves koromig laktam náluk, némi tűzifa, petróleum, tej, vaj, tejföl, túró és lekvár fejében. Mindez háborús időkben nagy értéket képviselt, mert jegyre adták az élelmiszert, amiért sokat kellett sorban állni – mesélte.

A sors akarta így

Az állatorvosszakmát szép hivatásnak tartja, sosem bánta meg a választását.

– Eredetileg nem akartam állatorvos lenni, valójában egy gimnáziumi osztálytársam és jó barátom, Demeter Kálmán készült annak. Nyaranta gyakran üdültünk egymásnál, annyira elválaszthatatlanok voltunk, hogy egyetemre is egy helyre szerettünk volna járni. Azonban ő kulák családból származott, így csak Gödöllőre vették fel, én viszont Budapestre kerültem. Hamar belejöttem, és megszerettem a szakmát, mai eszemmel sem választanék mást. Két lányom, egy pedagógus és egy zenész, illetve egy gépészmérnök fiam van. Egyikőjük sem követett a hivatásomban, bár a fiamat próbáltam rábeszélni, nem sikerült, így sajnos nincs utódom a szakmában. A feleségemmel élek, a fiam nem messze lakik tőlünk a menyemmel és két fiúunokámmal. Egyébként az állat­állomány egyre csökken, régen inkább haszonállatokkal, ma pedig házi kedvencekkel foglalkozunk. A megyei kollégákkal egyelőre még ki tudjuk elégíteni a felmerülő igényeket – fejtette ki az idős állatorvos.

(A borítóképen: Dr. Kiss Miklós népművészeti tányérgyűjteménye kiállításán)

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!