Mi az a domboldalon Abaújszántón?

Abaújszántó - A Soproni Egyetem hallgatói pihenőhelyet építenek Abaújszántón a Hello Wood program keretében.

Bár a hőmérő higanyszála már rég 30 fok felé kúszott, mégis szorgos munka folyik Abaújszántó dimbes-dombos felső pincesorának egyik lankás oldalán. Egyetemista fiatalok hozzák-viszik a fából készült paneleket oktatóik útmutatása alapján, míg végül összeáll a sok kicsiből az egész. Vakítóan fehér installáció a zöld tájban. A fiatalok elégedettek, bár még nincs kész a nagy mű, de kipróbálják. Napozni már kitűnően lehet rajta.

Szerdán jártunk Abaújszántón, ahol a Hello Wood program egyik csoportja, a soproni egyetemisták munkájának voltunk szemtanúi. Rajtuk kívül még 10 egyetem diákjai ismerkedtek meg a Tokaji borvidék egyedülálló adottságaival, és ezen a héten 7 különböző településen készítettek installációkat. A cél pedig, hogy a fiatalok és vezetőik ráhangolódjanak a helyi jellegzetességekre, ötleteikkel, sajátos látásmódjukkal bővítsék a régió megújulását.

Tájsimogató

A fiatalok egyik vezetője Hadas László építész-tanár, a Soproni Egyetem Faipari Mérnöki Kar Alkalmazott Művészeti Intézetének oktatója. Tőle tudjuk meg, hogy a mostani Hello Wood tábor elődje egy nemzetközi nyári egyetemi tábor, ahová nemzetközileg elismert mestereket hívtak meg a szervezők, hogy 10-12 fős, egyetemistákból álló csapatokkal dolgozzanak. Közös munkájuk szorosan kapcsolódott a kapolcsi Művészetek Völgyéhez, a végeredmény pedig egyfajta performansz lett.

– A mostani tábor központja Tokaj, ahol az építészetet, tájépítészetet és képzőművészetet tanuló hallgatók munkálkodnak. Először természetesen a helyszínt kellett megismernünk, hiszen Sopron távol nyugaton van, Abaújszántó pedig távol keleten. Mi tájsimogató projektnek neveztük el a munkánkat, ami tulajdonképpen közösségi célú építmény lesz fából. Arra a helyre tervezzük, ahol egyébként is összejön a város közössége szabadtéri ünnepségekre. Itt szoktak üldögélni a domboldalon, mi most előkészítjük számukra a helyet az üldögéléshez. Tehát funkcióját tekintve ülőalkalmatosság, tájképi helyzetét tekintve pedig tájinstalláció, ami nem túlzottan nagy, de karakán és jellegzetes megjelenésű lesz. Fából épített tábla, ami megjelenik a pincesor képében – mutatja be a készülő munkát Hadas László. Hozzáteszi: a nyári tábor legnagyobb haszna, hogy a hallgatók megtanulnak együttműködni, együtt gondolkodni és a kétkezi szerszámokkal bánni.

Nem csak munka

A szorgos diákok nagy örömére megérkezik az ebéd, végre behúzódhatnak az árnyékba. De azért az ízletes falatok előtt még sikerül néhányukkal beszélgetnünk.

Gerencsér Márton grafika szakos hallgató elárulja, ilyen jellegű táborban még nem volt. Tetszik neki, hogy a projekt során közösen ötleteltek. Először egy teljesen más építményre gondoltak, de amikor meglátták a helyszínt, úgy döntöttek, inkább csak kihasználják a gyönyörű dombok adta lehetőségeket. Márton feladata volt, hogy sablonokat gyártson a „raklapokhoz” (egymás között viccesen így nevezték a paneleket).

– Természetesen nemcsak munkáról szól a tábor, hanem érdekes programokról, eszegetésekről és iszogatásokról is – teszi hozzá vidáman Márton.

Baranyai Kitti frissdiplomás, építőművész szakon végzett. Mint mondja, számára a tábor legfőbb haszna, hogy meg kell tanulni gyorsan dolgozni, gyorsan reagálni.

– Többször is változott a munkamenet, úgyhogy folyamatosan újragondoltuk, újraterveztük a feladatokat. Jó az is, hogy találkozunk más egyetemistákkal, mivel a paneleket Tokajban készítettük el, és a szerszámokat kölcsön kellett kérnünk egymástól. Így tehát muszáj másokkal is együttműködnünk. Az egyetemen nem biztos, hogy egy ekkora méretű installációt tudnánk készíteni. Most azonban van erre lehetőségünk az egy hét alatt – sorolja Kitti.

Leülős, fetrengős

Gondolatait Endresz Noémi folytatja, aki szintén építőművész.

– Az egyik barátnőm úgy fogalmazott, hogy ez egy barkácskemping. Ez nekem nagyon tetszik, mert tényleg igaz. Mi az egyetemen tervezést tanulunk, tehát az építésben nem veszünk részt. Itt azonban mindenki megtanul csavart behajtani, fűrészelni, szépen festeni, vágni, megismerjük a szerszámokat is. Én úgy tudom, a város igénye volt Hello Wood felé, hogy fiatalok számára építsünk egy lepihenős, időzős, fetrengős kültéri zónát. Ezek a pincék, a kis dombjaikkal zegzugos, intim, bújócskázós teret adnak, ezért mi egy nagyon egyszerű dolgot találtunk ki. Egyszer egyméteres elemekből egy lépcsőzetesen felépülő szőnyeget hoztunk létre. Kétféle panel van, léccel és pallóval fedett, ami más mintázatot ad az elemeknek – magyarázza Noémi.

A tábor szombatig tart, akkorra biztos, hogy elkészül az pihenésre alkalmas installáció. Elbúcsúzunk a fiataloktól, ők pedig nekilátnak az ebédnek.

- Hegyi Erika -