2011.03.07. 10:45
Jegyzet: Marad az ezredes?
<p><em>Egy megkeseredett öreg politikus kimondta a brit világbirodalom hajdani fénykorában: Angliának nincsenek barátai csak érdekei.</em><strong> Szántó István jegyzete.</strong></p>
Mi sem jellemzőbb erre az örökbecsű igazságra, nagyhatalmi gőgre, mint az a nemzetközi reakció, amely végigkíséri a dominóelv-szerűen roskadozó észak afrikai államok forradalmi válságát. Minden humanitárius nemzetközi segítség mögött ott lapult az aggódás, hogy a térség egyébként is labilis politikai stabilitása fel ne boruljon. A korábban tisztelettel övezett szudáni és egyiptomi vezetők még el sem tűntek a süllyesztőben, amikor már az újjak kezét szorongatták.
Csupán Líbiában, ebben a világtól mindig is elszeparált olajbirodalomban lassult le a vezetőváltás. A Mubarakkal csaknem egy időben hatalomra került Kadhafi nem egy szokványos jelenség. A helyi törzsi villongásokat és a nagyhatalmak nemzetközi ellentéteit, s a világ olajéhségét kihasználva elmozdíthatatlanak tűnik. Hiába sorakoznak, fel a partjainál a nemzetközi ágyúnaszádok mindannyian kényesen ügyelnek, hogy bármi is történjék az aranyat termelő olajkutak épségben vészeljék át a megfékezhetetlen polgárháborút. A diktátor külföldi bankszámláit már befagyasztották azok a pénzintézetek is, amelyek korábban versengtek Kadhafi privát befektetéseiért. Ám az örök ezredes nehezen adja meg magát. Csak nem akar Mubarak sorsára jutni. S ha szalonképtelenül is de „olajozottan” akár túl is élheti diktátortársait.
