Mit intéztek nekünk a britek?

A hülyeség és hatalomvágy olyan faktor, amivel nem nagyon lehet tervezni. Kiss László jegyzete.

Ez a Brexit-ügy, a britek kilépése jó darabig még napirenden lesz, már csak azért is, mert minimum két év, amíg egy ilyen folyamat lezajlik. Másrészt azért, mert ez tipikusan olyan ügy, amire mindenki azt mondhatja: ugye megmondtam! Aki eleve utálta az uniót az is, aki pedig féltette, az is. Most ne menjünk bele, hogy kinek van igaza, láthatjuk, a britek se tudták eldönteni. Ez a pár százalékos különbség a szavazatokban meglehet, matematikailag és a jog nyelvén elég, hogy döntsön egy ekkora súlyú ügyben. De azért ha meggondoljuk, ez baromi felelőtlenség, hiszen az ország most szavazóinak fele úgy érzi, hogy semmibe veszik, nem számít mit mond, mit gondol, maroknyi angol döntött. Józan paraszti ésszel is belátható, hogy ilyen ügyekben egyszerű szavazást tartani nem hiba, hanem bűn. Meggyőző többség kellene a döntéshez, nem pár rongyos százalék. Így meg kész katasztrófa, a tizenkilencre lapot kérő brit miniszterelnök elintézte országa drasztikus megosztottságát ki tudja mennyi időre, az uniónak meg beakasztott egy baromi nagy horgost.

Hogy nekünk mit intézett, az meg majd kiderül. Egyelőre csak annyi látszik, hogy jobb, több nem sül ki belőle. Ha a legoptimistább jóslatokat nézem – az unió észbe kap, reformokat valósit meg stb. – az is hosszú idő, közben meg nagyokat szív velünk együtt ez a pici magyar gazdaság. Egy örökbecsű mondás szerint mindig a pénzről van szó, akkor is, ha nem arról van szó. Így van ez most is. Sokan cirkuszolnak számos okból, és valóban abszolút jogos kritikák sorát lehet felállítani az unió mostani működése miatt. De azon a tényen senki nem tud változtatni, hogy Európa fejlett országai ha nem egységes és piacként, szabad tőkeáramlással és egységes gazdasági erőként lépnek fel, akkor az USA és/vagy Kína, fél Kelet-Ázsia – az oroszokról nem is beszélve – röhöghet a markába. Minket leírnak se perc a világversenyben, és mindenki zakózik egy akkorát Európában, hogy évszázad múltán se tápászkodik fel.

Hogy mi lesz a megfejtés és a kimenetel, ma senki nem tudja, mert a politikai hülyeség és hatalomvágy olyan faktor, amivel nem nagyon lehet tervezni – és ezekből annyiféle tombol, ahány ország van az Európában. De ami viszont feltűnt, és ráadásul a vesszőparipám, hogy jelesül nemcsak a kultúrák – iszlám és kereszténység – összeütközését éljük, hanem a nemzedékekét is. A britek közül a tanulatlanabbak, az idősebbek, vidékiek szavaztak többen az unió ellen. Nálunk sem a világlátott, a szabad határok közé született, sokféle kultúrát megismerő, a tehetségben, szorgalomban és nem a fejet hajtásban, és korrupcióban gondolkodó nemzedék az unióellenes. Nincs kedvük újra a határokon sorakozni, bezárkózó világban élni – ők tényleg értik, gyakorolják is, mi az, hogy valaki szívből és mélyen magyar, de európai is. A beszűkült, propagandahülyített tudattal élő embereknek ez sok. Egyszerű, demagóg igazságok kellenek nekik, és abból pedig van bőven. Az egyszerűséget és tutiságot illetően a saját gyártmányom: visszafelé és lefelé soha nem szabad haladni. Csak előre és felfelé – és ez érvényes az unióra is.

- Kiss László -