Forrón fagylaltot

Balajti Laci bácsi drága apósom barátja volt. Annyi jót hallottam róla, hogy megörökítem az emlékét. Nagy cukrász volt. Balajti László alapított egy cukrász dinasztiát. Szántó István írása.

Télen-nyáron izzasztó a hőség a lisztporos, émelyítően édeskés szagú konyhában. A sarokban három, csupa sütős ipari sparhelt. A műhely közepén hatalmas asztal, tele tepsikkel és tégelyekkel. Egy viharvert keverőmasina álldogál az ajtó mellett. Ha bekapcsolják, percenként kell kiszaladni a biztosítékot javítani. A stratégiai anyagok, a liszt, a cukor és a csokoládétömbök az egerektől jól elzárva, lemezszekrényben várják a sorukat. A szövetkezeti részleg gazdája, Balajti Laci bácsi, Mezőcsát cukrászmestere forradalmi változást hoz a település életébe.

Mint mindenütt, itt is vannak házi sütőasszonyok. Bertókné, Bartáné és Kerékgyártóné kalákában készítik a lagzis tortákat, a süteményeket és az apró, sós harapnivalókat. Ha kell, jó néhány szakajtónyi csigát is pödörnek a lakodalmas húslevesbe. A testes cukrászmester és Fekete Tibor, a segédje több mint konkurencia. Igazi szakmai kihívás.

Laci bácsi műhelye valóságos boszorkánykonyha. Tízezer ember kedvére, szájíze szerint sütni sehol sem könnyű. Hát még ott, ahol a krémes, a linzer, az isler és a Dobos-torta még soha nem ízlelt csemegék. A cukrászműhely a község centrumában, a Lapos étterem és a cukrászda mögött van. Így a mester maga egyensúlyozza át a tálcányi egyszerű és franciakrémest a vendégeknek.

A kereskedelemben a fűízű Liga margarinon kívül csak ötdekás teavaj van. A gondos háziasszony nem égeti magát a mesterségesen szintetizált margarinnal, inkább házi vajat vesz a piacon. Laci bácsinak nincs könnyű dolga a riválisokkal. Ha jót akar, neki is lapulevélbe göngyölt, frissen sárgálló házi vajat kell beszereznie. Mégpedig kilószámra, ami a hatvanas években nem egyszerű. A tehéncsorda naponta kétszer kolompol át a Kossuth utcán, de a háztáji tej döntő részét a tejbegyűjtőbe hordják. Így megfelelő szervezés kérdése és a cukrászüzemből is száműzik a Ligát.

Laci bácsi a környékbeli gyerekek kedvence. Aki segít kavarni, habot verni és fát hordani, teletömheti magát a ritkán látott étcsokival. A bejáratosabbak már ismerik a rendet, tudják, mikor van a kiszállítás, mikor kell beugrani, tálcákat cipelni a közeli cukrászdába. Vagy jeget hordanak a szomszédos veremből. A fizetség igazán busás, Laci bácsinak nagy szíve van. Duplán vágja le a rácsos linzer szegélyét. Hadd jusson a finomságból mindenkinek.

Alig egy év kell hozzá, és helyreáll a béke a sütőasszonyokkal. Továbbképzik egymást. Recepteket, ötleteket cserélnek, aztán eljön az idő, amikor a mester remekművét a sajátjukként viszik a lagziba. Laci szívesen megosztja velük a nehezen beszerezhető aromákat, és ha kell, soha nem látott marcipánfigurákkal díszíti az asszonyok félemeletes tortáit.

Balajti László, a nagy cukrászdinasztia alapítója, 1968 nyarán Mezőcsátról Forró–Encsre költözik. Miskolc és Kassa között alapítja meg legendássá vált cukrászdáját. Ahol legalább harmincféle olyan főzött fagylaltot kínálnak, amelyért száz kilométereket autózunk. Laci bácsi, sajnos, nem sokáig élvezi a szakmai dicsőségét. A Balajtiak viszont töretlenül továbbviszik a cukrászda jó hírét.

Így aztán ahányszor elautózunk előttük, nem felejtjük az örökzöld poént, és megkérdezzük: Te ettél már Forrón fagylaltot?

- Szántó István - | Fotók: szantograf.hu