Nincs rendben

Rockmúzeum, tudományos felfedező múzeum ment szépen a levesbe. Bujdos Attila írása.

Próbáljuk elmagyarázni érdeklődő ismerőseinknek, mi ez a nagy épület az egyetem mellett, volt fűtőmű, nemcsak elhagyottnak látszik, de ráadásul pont az is, aminek látszik: használaton kívüli ingatlan. Nem csapott be a szemünk.

Hanem, hogy jól van-e így. Nincs, mondjuk, mérlegelve, kell-e még további gesztus, nyomatékosítani, mennyire nincs rendben, ha egyszer egyértelmű a válasz: karjaink könyökből széttárva, vállunk enyhén felhúzva, szájunk sarkai grimaszban – nincs rendben. Tudjuk. De mit is tehetnénk.

Ez is csak egy olyan történet, amit rengetegféleképpen lehet elmesélni, megjegyzendő: a valósághoz közeli előadást ebben az esetben nehezíti, hogy hiányzik a különféle szereplők részéről az eseményeket a maguk teljességében láttató elbeszélés szándéka. Ezzel lényegében majdnem szabad teret kap a csapongó, önkényes beszédmód. Mindenki mondja a magáét. Ha, ugyan.

Magunk, a kezdetek érintett tanúiként a kezdetet tartanánk fontosnak felidézni, ahogy tizenkét éve a senki által nem őrzött területen valami addig ismeretlen érzéssel lelkünkben figyeltük a fűtőmű kéményére kitűzött sárga zászlót. A foglalás gesztusát, amellyel az Erőmű Kortárs Művészeti Egyesület felhívja a figyelmet a tékozlásra – hogy mennyire nincs rendben semmire sem használni a romosodó egyetemi fűtőművet –, s ajánlatot tesz, bejelentve az igényt az épületre.

Kis lépés a jövő felé, egyszerre romantikus és elszánt, hogy ne bármit ígérjen az a jövő, ne valami szükségszerűt, mint annyiszor, hanem konkrétan valami jót, és hasznosat, és legyen hozzá közünk, ha egyszer közünk van hozzá. Van erre szerveződő közösség, nemcsak akar valamit, és akár álom ez, akár hit, akár remény, de nem szándéka az „úgysem lehetséges” felfogás évtizedes szorongató mintáit követve eleve elengedni ezt a valamit. Nem akar sodródni. Figyelhettük volna a természet törvényeit, ha fogékony lett volna bárki abban a pillanatban az embernél nagyobb erők jelképértékű megnyilvánulására, de senki nem mutatkozott annak.

A szelek járására bízott röplapok az egész világot szólították meg, a szelek járása viszont nem igazodott az emberek nagyralátásához, a kiáltvány java fennakadt a környék bokrain, a kortárs kultúra nevében követelő mondatokkal: „Hisszük, hogy a közösen gondolkodni kész embereknek szükségük van a hitükön és eszméiken túl olyan helyre, amely cselekvésük terepe. Hisszük, hogy az Erőmű ilyen hely: tágassága nem kelti a beszorítottság érzetét. Hisszük, hogy az Erőmű feladata erőt adni alkotáshoz és befogadáshoz. Hisszük, hogy van, és kell, hogy legyen ilyen erő, és képesek vagyunk ezt bebizonyítani.”

Lehet, terjengős, de indokolt felvezetés ez a megállapításhoz: ha akkor senki nincs ott, mára benövi a gyom az egészet, talán senkinek sem fájna.

De volt akarás, megcsillanó lehetőségek, jöttek aztán új emberek, az ingatlant érintő ilyen-olyan üzletek lehetőségével, megint mások új álmokkal, amikből megint nem lett semmi: rockmúzeum, tudományos felfedező múzeum ment szépen a levesbe.

A miskolci egyetemi fűtőmű ma ugyanúgy semmit sem szolgál, mint tizenkét éve, miközben azt is ki tudja, mennyi pénzt költöttek rá, hogy elveszítse fűtőmű jelegét. Százmilliók, milliárdok – hogy mi a hiteles az erről szóló hírekben? Odalett a szép téglaborítás, nem úgy néz ki, mint egy iparváros ipari emléke, hanem mint valami, bárhol, amit tervezőasztalon rajzoltak, színsablon kínálatából találomra színeztek.

Aki valahogyan benne volt, mind mond valamit róla, hogy szerinte mitől lett ennyire szomorú ez a történet. A mondatok, nem keresve a kapcsolatot mások mondataival, széttartanak. Valamilyen igazsága biztosan mindenkinek van, ha máshogyan nem, feltesszük: a saját szempontjából. Hogy felelőssége kinek mennyi, nem tudni: a hatóság nyomoz, de rábízni a teljes paksamétát egy független vizsgálóbizottságra, ehhez a szándék – vagy a bátorság – hiányzik.

A témánk tehát a fűtőmű, de valójában azt szeretnénk tudni, lehet-e valamit végleg elrontani, vagy ebből még menthető valamennyi. Mi a terv. Ha van.

- Bujdos Attila -