2017.08.27. 09:51
Elátkozott 26-os
<em>A kanyargós úton Ózdról kifelé a nagy többség szaggat, de Bánrévénél rendszerint a vasúti átjáró megfogja a forgalmat. Ezután nem érdemes sietni, mert a rend őrei folyamatosan az út szélén dolgoznak, könnyen fennakadhatunk a rostán</em>. <strong>Marosréti Ervin jegyzete</strong>.
A kanyargós úton Ózdról kifelé a nagy többség szaggat, de Bánrévénél rendszerint a vasúti átjáró megfogja a forgalmat. Ezután nem érdemes sietni, mert a rend őrei folyamatosan az út szélén dolgoznak, könnyen fennakadhatunk a rostán. Marosréti Ervin jegyzete.Putnoknál a kamionok, a teherautók és a mezőgazdasági gépek lassítják a közlekedést, majd újabb falvak következnek, amíg el nem érünk Kazincbarcikáig. Innentől pedig gyakorlatilag csak lépésben lehet haladni, mígnem Sajószentpéternél elérjük a nagy körforgalmat, ami belecsatlakozik a négysávosba. Itt pedig jön a VÉDA és a számos sebességkorlátozó tábla. Ha meglátjuk a Miskolc-táblát, fellélegezhetünk: napközben, a sebességhatárok betartása mellett, no és ha türelmesen kivárjuk a sorunkat, akár egy óra tíz perc alatt eljuthatunk a megye második legnagyobb városából Borsod központjába. Nem semmi…
Pedig az elmúlt másfél évtizedben hányszor lehetett hallani – politikai hovatartozástól függetlenül – nagyívű terveket a határig tartó négysávosításról, Sajószentpéter és Kazincbarcika elkerülésével. Hiába. Valahogy nem jut a történet egyről a kettőre. A felújítás szempontjából a 26-os elátkozott, csak a multiáruházak mellett alakítottak ki néhány közlekedési csomópontot, hátha meggondolja magát az ember, és az ácsorgás helyett a pénzköltést választja. A falvakat és a városokat kettészelő út mellett lakni egész biztos, hogy elviselhetetlen, de a közlekedés is komoly kihívás. Akkor, amikor folyamatosan arról beszélnek, hogy a nagyvárosok megközelítése szempontjából csökkenteni kell a menetidőt. Az elátkozott 26-oson ebből semmit nem lehet érzékelni.
