A csoda

Bár tudom, hogy ez a kijelentés némi túlzás és általánosítás is, de e rövid mondatocska szinte mindennap megfogalmazódik bennem. Sokszor írunk olyan családokról, gyerekekről, beteg, idős emberekről, akiknek az utolsó reménysugarat jelenti a megye napilapja. Ma például Bella Léna története fájdítja a szívem, hiszen a gönci kislány még hároméves sincs, máris jobban ismeri a kórházi kórtermeket, mint a saját otthonát.

Most van lehetőségem elárulni olvasóinknak, hogy bármelyik bajba került emberről is írunk, minden alkalommal érkezik segítség. Hol több, hol kevesebb, de olykor megtörténik a csoda, és a család egész életét megváltoztatja egy-egy magánember vagy cég nagylelkű felajánlása. Legutóbb a Szikszón élő, négygyermekes család egyik nagy gondja látszik megoldódni. Ha minden igaz, lesz saját házuk, ahol végre megfelelő körülmények között gyógyulhat a kicsi Márk, aki csecsemőkora óta daganatos betegséggel küzd.

Miért kell szenvedniük ártatlan gyermekeknek? És miért nincs ilyen esetekre állami segítség? Erre mindenkinek megvan a saját válasza. De szerencse, hogy az emberek jók. A mi olvasóink mindenképp.

(A borítóképen: Hegyi Erika, a cikk írója)

Kapcsolódó cikkünk:

Göncön Belláért aggódnak