2020.04.02. 09:40
Korlap
Az utóbbi évek során sokszor kerültem szembe ageizmussal.
Fotó: Bujdos Tibor
Ez egyfajta gyűjtőnév: az életkorból adódó előítéleteket összegzi. Amikor másképp látok valamit vagy nem elég ruganyos a véleményem, a fiatalabb barátaim csak annyit mondanak, „ok, boomer”. A harmincadik születésnapomon, amikor az ifjúságom búcsúztattam egy pesti szórakozóhelyen, odajött hozzám egy húsz év körüli lány, és azt mondta, én vagyok a kedvenc slammere. – Álmodni is szoktam rólad – mondta. – Ilyenkor tudod, hogy nevezlek? – Átölelt, majd gyermeki mosollyal folytatta: a bácsi. Aztán adott az arcomra egy puszit, és továbbállt. Hirtelen a derekam is belefájdult a dologba.
Állítólag annyi éves az ember, amennyinek érzi magát, ez rendben is van. A vírus azonban nem haladó szemléletű. Nem nézi a lelkületet. Lehetek a barátaim szemében boomer vagy bácsi, nem válok a veszélyeztetett korosztály tagjává. Megfordítva: lehet valakinek hetvenévesen is fiatalos lendülete, nem számít. A vírus a személyid nézi, nem a személyed.
Bájer Máté