Sebhelyek

Sokszor észre sem vesszük, hogy fájdalmat okoztunk a másiknak, máskor szándékosan odacsapunk. Oda, ahol tudjuk, hogy fáj. Nem mindig a test. Van, hogy a lelki seb jobban fáj. És tovább.

Van, aki hordozza őket, évekig, egy életen át.

„Nincsen rózsa tövis nélkül” – mondják. Tele vagyunk mi is tüskékkel. Kifelé is, befelé is. Adunk, kapunk. Az élet fáj. Újabb bölcsesség. Tetoválnivaló. Hordozhatjuk a bőrünkön, ahogy a hegeket.

Sokan hordozzák. Az élet fáj, mondják, akik okozzák. Sors.

Nem, nem a sors, ezt te csinálod. Lehetne rá a válasz, ha mernék mondani az áldozatok.

A bűncselekmények áldozatainak napja van. Fontos ügy. Sok az áldozat. Nap mint nap.

Ki figyel a könnyekre? Ki törli le őket? Felnőttét, gyerekét. Ki gyógyítja a sebeket? A testét, a lélekét? Orvosok, terapeuták, az idő? Igen, van, amit csak az idő tud. A távolság. Időben és térben.

A bántástól, a bántótól.

Bárkiből lehet áldozat. De sebeket okozó is. Ilyen az ember. Ne bánts mást! Ha megtörtént, mert megtörténhet, tudd kimondani: bocsáss meg!

Kapcsolódó cikk:

A lelki gyógyulás egy életen át tart