Újra karantén

Ennek ellenére optimista vagyok és hiszek abban, hogy a változás jót is hozhat. Reménykedtem benne év elején, amikor az első vakcinák megérkeztek az országba, hogy most már fellélegezhetünk, a megoldás karnyújtásnyira van. Sajnos, nem így lett, és bekövetkezett az, amit már senki porcikája nem kívánt. A középiskolás fiam november óta ül a szobájában egy fülhallgatóval a fején, kezében az okostelefonjával.

Amikor végre megcsillant a remény, hogy visszatérhet az iskolapadba hamarosan, akkor jött a hír, hogy mégsem. És most már az ovis is itthon van, újra. Tavaly tavasszal még az újdonság erejével vetettük bele magunkat az „ajándékba kapott szabadságba”, amiről hamar kiderült, nem is akkora buli. Most már kicsit fáradtan, unottan, alábbhagyott lelkesedéssel csináljuk az online feladatokat, amiket az óvónéni küldött, és közben várjuk az újra találkozást a kis barátokkal, akik már most nagyon hiányoznak, meg a napi történeteket a kislányom által adaptálva.