Kincsesbánya

Megszokja, hogy van ott egy hegy, hogy a főút mellett folyók találkoznak és vizük egyesülve hömpölyög tovább, ahogy azt is, hogy minden harmadik háznál bort mérnek. Jó bort. De ez is természetes az ott élőnek. A bor mindig is jó volt erre, a hegy is itt állt, semmi különös. Megszokta és fel sem tűnik, hogy kincsek veszik körül. Kincsek, amelyek olyan magától értetődően az övéi, hogy nem is gondol arra, hogy megoszthatná, hogy azok másoknak is értékesek lehetnek.

Ami neki csak egy folyó, csak egy pince, az másnak látványosság, izgalom, élmény! Látnivaló, ízlelnivaló, bejárni- és megtapasztalnivaló. Fantázia, érzék és bátorság kell hozzá, hogy felismerjük a kincseinket, és kezdjünk velük valamit. Hogy felkínáljuk és szó szerint eladjuk másoknak is. A helyi ízeket, az élményeket vagy akár a látványt, amit mi megszoktunk, de az idelátogatónak „hűha élmény”. És megveszi, mert tetszik neki. Így lesz egy hegyből ikon, így lesz egy folyóból a vízi attrakciók vidám színtere, vagy egy elhagyott bányából, mely tájseb volt, Fesztiválkatlan. Tokaj és a Hegyalja tele van kincsekkel. Sőt, az egész megyénk. Ideje felismerni!

Kapcsolódó cikk:

A Balatonhoz mérik Tokajt