Könyvhét

A szülői szigor sem olyan volt, mint manapság. „Te csak tanulj, és olvass!” Kíváncsi gyerek voltam, élénk fantáziával, így hát olvastam. Jó sokat, mert elragadott a szavak varázsa. Vittek a történetek magukkal, a legkisebb fiúval az Üveghegyen is túlra, a vadnyugatra együtt lovagolni Winnetouval vagy megjárni a holdat Verne Gyulával. Később komolyabb szövegek jöttek, de aki egyszer rászokott a könyvre, azt nem eresztik a betűk. Mindig kell még és még. Minél többet olvastam, annál jobban kívántam a következőt. Igazi drog. Szellemi táplálék és teljesen egészséges. Fogyasztása erősen ajánlott. Semmihez sem fogható élmény, amikor én vagyok a tévé, és bennem pereg a film. Én alkotom meg, együtt a szerzőkkel.

Ők megírták a regényt, a verset, de bennem játszódik le, kel életre, hoz létre érzelmeket. Egy író mondta nekem egy interjúban, hogy a mű csak félkész, amíg el nem olvassák. Igen találó. Erre a „tudatmódosítóra”, az irodalomra, érdemes rászokni!