Ez „csak” munka

Szerencsés vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Többször mondták már ismerősök, hogy „neked olyan jó, mert a hobbid a munkád”. Sajnos nincs mindenki így ezzel. Sokan évtizedek óta dolgoznak olyan helyen és pozícióban, ami nem áll hozzájuk közel. De akkor miért nem lépnek?

Ez a világ már nem az a világ, amikor nagyszüleink ledolgozták egész életüket egy munkahelyen, és ezzel elégedettek is voltak. És megbecsülik azt, aki lojális a céghez, aki azért nem lép, mert a kollégáit, főnökeit nem akarja cserbenhagyni? Nem mindenhol. Teljesen elfogadott, hogy egy jobb pozíció vagy nagyobb fizetés reményében vált valaki. Viszont van a helyzet, amikor és amihez mindenkinek alkalmazkodnia kell. Az lehet akár egy világméretű vírus is, ami megváltoztatja a munkaerőpiacot.

Ezért lesznek, akiknek fel kell adniuk addigi szakmájukat, munkájukat, és más szerepbe kényszerülnek.

Nagy-Hankó Krisztina

(A borítóképen: Nagy-Hankó Krisztina, a jegyzet szerzője)